Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

218 Ifj. Imre Lajos. a kor vallásos fanatizmusától s így ez alig nyilatkozik meg a munkában. A „communió előtti rövid vizsgálat" céljaira ez időkben jelent meg egy kis munkálat állítólag (Wodrow szerint) Durham és Dickson keze alól. „A megváltó tudomány summája" címen. Már az említett zsinati végzés (1649. jul. 30) sürgeti, hogy a népnek a keresztyénség főpontjait kell tanítni, s e füzet (megjel. 1650) valósággal hiányt pótolt akkor. Célja nem más, minthogy a lehető legrövidebb összefoglalását nyújtsa a keresztyén „tannak". Négy pontból áll: 1. kifejti milyen nyomorúságos a mi helyzetünk, miután a cselekedet szövetségét megtörtük; 2. előadja az orvosságát, a Krisztus váltsághalálát, melyet Isten a „Szentháromság örök tanácsában" (counsell of Trinity) elhatározott, 3. az elsajátítás külső eszközeit, melyek közé ő egy negyediket az egyházkormányzatot is beveszi, végre 4. felsorolja az áldásokat, melyek e kegyelem nyomán fakadnak. Mindamellett, hogy rövid és a „Shorter Catechism" hibáiban bővölködik, nem lehet eltagadni tőle a rendszerességet és pontosságot. Hasonló jellegű iratok, mint „A megváltó tudomány gyakorlati használata", „Motívumok a hitre" (warrant s to believe); „Az igaz hit bizonyságai" bár kortörténeti szempontból igen érdekesek volnának, e rövid cikk keretében nem ismertethetők. A Westminster Assembly-nek a családi istentiszteletekre vonatkozó szabályait már ismertettük. Mindez iratok, mint mondánk, nem tükrözik vissza teljesen a kort, melyben Íródtak. Ha igazán látni akarjuk azt, a néphez, ennek vezetőihez kell fordúlnunk. Ha azok életrajzát, leveleit lapozgatjuk valami rettenetes, szilaj kétségbeesés ég ki belőlük, egyesülve a világ legisszonyatosabb kevélységével más nép iránt. Hiszen ők voltak a választott nép, az egyedüli igaz keresztyén ország. A zsidó nép exclusivitása és büszkesége alázatos szerénység ezekéhez képest, mely az ószövetségi szellem föltétlen uralmát hirdette. A szószékről politikai eseményeket vitattak meg, két-háromórás beszédeik lázító beszédek voltak, valósággal tombolt az egész ország a vallásos és politikai rajongásban. Méltán nevezi Milroy „vallásos erotiká"-nak e kor termékeit, melyeknek Rutherford levelei a kiváló typusát mutatják. Hadd álljon itt belőle néhány mondat, melyet fogságából írt gyülekezetének óván őket az uj liturgiától (1637. jul. 14.) ... Ne engedelmeskedjetek a bitang (bastard) kánonoknak, törvényeknek, istenkáromlók, babonások azok, utasítsatok vissza minden ceremóniát, mely az antikrisztus bolond méhéből (foul womb) származik, a paráználkodás amaz ős szülőjének a római egyháznak portékáit". Aztán a gyülekezet bűnöseire: „lezárom (arrest) testüket és lelküket a mi összemérettetésünk