Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta
216 Ifj. Imre Lajos. terjed. (XXIII.) Óv a pápistákkal való házasságtól, közöl egy igen homályos meghatározást a látható és láthatatlan egyházról, melyben aligha ismerhető föl a Kálvin gondolatának töredéke (XXIV—XXVII.) A keresztelést és úrvacsorát kálvini értelemben a Zwinglié és Lutheré ellen. (XXIX.) A zsinatokról: ezek döntenek az egyház minden ügyében. Tévedésük nincs kizárva, ezért határozataik „nem a hitnek és gyakorlatnak zsinórmértékei, hanem csak segítségül szolgálnak (an Help) mindkettőben." (Az ellenmondás nyilvánvaló, a gyakorlat, mellyel a heresitek üldözését a zsinatok végezték, az utóbbi elv ellen szól.) Utolsó paragraphusai (XXXII—XXXIII.) a föltámadásról és utolsó Ítéletről, a hagyományos tant tartalmazzák. Nem sok bölcsesség kell annak belátásához, hogy a konfesszió bár kálvini vonásokat tartalmaz, sem koncepciójában, sem egyes részleteiben kálvininak nem mondható. Az ami leginkább, de óriásilag megkülönbözteti ezt Kálvintól, az a latitudinárizmus, mely szerzőjét gyönge dogmatikusnak árulja el, és az a módszer, hogy mind e tantételeket objective állítja föl, holott Kálvin mind szubjective szokta levezetni. Mert hiszen Kálvinnak nem az az érdeme, hogy dogmatikus volt, ehez kevés tehetség kell, hanem az, hogy világosan látta a dogmák vallásos tartalmát, és arról az oldalról igyekezett kifejezni őket. Az előbbihez csak egy kis szűkkeblűség és orthodoxia kell, utóbbihoz komoly mély vallásos lélek és nagy rendszerező képesség. Ez volt, ami Kálvin ós a westminsteri theologusak között a különbséget tette. A puritanus hatás a korszak minden vallásos művén meglátszik. Sajnálatunkra nem foglalkozhatunk azokkal a kísérletekkel, melyek a két zsinaton megállapított káténak előfutáraiként nagy számmal keletkeztek a kor legkiválóbb embereinek teü^.bó 1 Ν ΑΠΙ engedi meg e vázlatos terv, melyhez ragaszkodnunk kell, itt csak utalunk Mitchelnek kiváló szorgalommal összegyűjtött adataira Catechisms of the second Reformation), hol az angol és skót e korbeli káték pontosan össze vannak gyűjtve. Ehelyett azonban, magának a „Standard"-nak a Kis káténak (Shorter Catechism.), ismertetéséhez kezdünk. (A Nagy Káté gondolatmenetben, tanban egykép megegyezik a kicsivel, sőt az utóbbi sokkal sikerültebb. Azért vesszük csak ezt tárgyalás alá.) Gondolatmenete a következő : az első kérdés után „mi az ember főcélja? hogy dicsőítsük Istent, áttér arra, hogy Isten erre az Írásban adta meg a zsinórmértéket, mely megtanít Istenről és a tőlünk megkövetelt dolgokról tudnivalóinkra. Ezután tárgyalja Istent, tulajdonságait, a szentháromságot, s hogy Isten decretumait a teremtés és gondviselés munkájában hajtja végre. így eljut a teremtés és bűneset történeté-