Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

A sl<ót vallásos nevelés története a reformáció óta. 211 közösségének szeretetére bizonyította érdemtelennek magát a bűnös. Ennélfogva a gyülekezet a bocsánat birtokosa és adója. Csak így érthető — bár így is indokolatlan — hogy az absolutió teljessé lettekor a pap kijelenti, hogy az illető bűnei megbocsáttattak „nemcsak a földön, de a mennyben is", ha ezt mint az örök bocsánat megnyilatkozását vesszük. Az absolutió ceremonája első időkben egyszerű declarálása a ténynek, később (Form of Process. III. §.) a következő lefolyás állapíttatik meg: Imádság után, melyet a pap tart s melyben kéri Istent, hogy segítse a megtérő bűnöst, a pap kijelenti, hogy az illető „receaved again to the societie of Jesus Christ, to his bodie the church, to the participation of his sacraments and to fruition of all his beneflts". Ezután ,.a pap szóljon hozzá, mint testvérhez, buzdítván őt, hogy vigyázzon és imádkozzék és vigasztalván, ha szükség van rá. A presbyterek öleljék meg, s az egész gyülekezet tartsa fent a közösséget vele, mint közülükvalóval, és az absolutió hirdettessék ki mindenhol, ahol az excommunicatió kihirdettetett". (Order of Public rep. and abs. 1567. ós Form, of Process. III. §. 1707.) Amilyen általános gyász az excommunicatió, olyan általános örömünnep az absolutió. Meg kell említeni, hogy ezek mellett a büntetések mellett az egyház másokat alig alkalmazott, bizonyos korokban azonban igen (pénzbüntetés). A bíráskodást csaknem egészen δ bonyolítván le, a büntetések később elvesztették erkölcsi javító jelentőségüket és megengedtetett „megváltásuk" pénzértékben. Mondani sem kell, hogy úgy ez, mint az egyháznak polgári ügyekben való bíráskodó hatalma nagy károkat okozott erkölcsi szempontból, mire az egyház nagyobb vezetői e korban rá is mutattak. (Baillie.) Az egyház e disciplinaris tevékenységén kívül a hívők didaktikus irányú vallásoktatása is folyt a pap által végeztetve. Csak természetes, hogy mikor a legnagyobb bűnök között említtetik a heresis, mikor a keresztyénségnek mint tannak felfogása uralkodó,, ennek inkább tanitó, mint nevelői jelentősége helyeztetik előtérbe. Erről azonban később, most lássuk magát az intézményes vallástanítást. Ide lehet számítani a zsinatnak azon rendelkezését, hogy a papok kötelesek „a közönséges katechizálás mellett catechetical doctrine"-t prédikálni" vagyis bizonyos napokon a prédikáció keretében a keresztyénség dogmáit fejtegetni. (1695. XVIII. act; 1720. VIII. act.) A tulajdonkópeni vallástanítást azonban a katechizálás néven szorgalmasan végzett tovókenység merító ki. Maga ez az intézmény eredetében az előbbi periódusra megy vissza, de ott még bizonytalan céllal jelentkezik. Tulajdonképen bibliamagyarázat, melyet ebben az alakban nem tűrt a nép. Irvinben Dickson azt léptette életbe, hogy vasárnap