Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Czékus Lászlótól: A waldensek Piemont völgyeiben, azok lakóhelyei, erkölcsei és szokásai
194 Czékus László. Az ő egyházalkotmányukban és egyházfegyelmükben a régi waldensek az apostoli korhoz közeledtek. Az első keresztyén püspökökhöz hasonlóan egy felvigyázó-moderátor állt az összes völgyi egyházak ólén és az δ mellérendeltjével vagy segítőjével (moderateur adjoint) gyakorolta a főfelügyeletet a hitsorsosok összes gyülekezetei fölött. Minden gyülekezetnek voltak legöregebbjei L) és diakonjai (diakres), kik a helybeli lelkészekkel együtt az egyháztanácsot vagy a konzisztoriumot 2) alkották és erkölcsei fölött őrködtek. A diakonok főkép a szegények ápolásáról gondoskodtak s úgy nekik, mint a legöregebbeknek, feddhetettlen élet által kellett kitűnniök. Minden évben az összes völgyi lelkészek, valamint minden gyülekezet képviselői zsinatra 3) gyűltek össze. A képviselőknek megbízó levelet adtak, melyben a gyülekezet lelkészének a magaviseletét Ítélték meg s az általak megválasztottnak a megerősítését kérték, hogyha az minden kívánalomnak megfelelt, vagy egy új lelkipásztor kinevezését kérelmezték, ha az eddigi bosszúságra adott alkalmat. A zsinaton a völgyi egyházak minden ügyeit megtárgyalták, a gyülekezet által választott és javasolt papokat megerősítették és a méltatlan szolgákat letették, a nagyobb egyházi büntetéseket kirótták és a viszálykodásokat utolsó fokon elintézték. A lelkészek ós az egyház legöregebbjei minden hónapban közös értekezletre vagy colloquiumra 4) jöttek össze és az ez alkalommal tartott prédikáció a lelkészek, legöregebbek és az egész nép Ítéletének volt alávetve. Ε havi értekezletnek főtárgyát a hitsorsosok közt netalán fennforgó viszálykodás elintézése képezte. Nevezetesen igen közel fekvő okokból a waldenseknek szigorúan meg volt tiltva hogy bármi pörükben világi bírákhoz forduljanak, a kik mind a római egyházhoz tartoztak. Egészen eltekintve attól, hogy ott egy waldensi bajosan találhatott volna igazságot, főkép ha panaszát egy katholikus ellen intézte, akkor az ily egyenetlenséget az ellenei igen könnyen a völgylakók romlására használhatták volna föl. Ha egy waldensi azt hitte, hogy őt más megsértette vagy valami módon megkárosította, akkor ügyét előbb gyülekezete legvénebbjei elé vitte. Ha ezeknek nem sikerült a viszálykodókat egymással kibékíteni, akkor a konzisztoriumhoz fordult. Ez arra kényszeritó mind a két felet, hogy békebirákat válasszanak és ha ily módon sem sikerült a békét helyreállítani, akkor az ügy a legközelebbi értekezletre s ha ez sem járt sikerrel, a legközelebbi zsinatra vitetett, mely az utolsó, döntő szót mondá ki. A pörök különben a leg') Perrinnél 233. lap. ») Brez I. köt. 197. lap. 8) Brez I. köt. 102. lap. 4) Brez I. köt. 198. lap.
