Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szabó Aladár dr.-tól: Az őskeresztyénség és a misszió

Az őskeresztyénség és a misszió.

1) Ε fejezetben a három első század missziói munkáját ismertetjük. A negyedik századot a középkorhoz számítjuk, mert bár az őskeresztyénség tisztább folyamai egyes kiváló egyéniségek által e századba is átfolynak, mégis lassanként helyt adnak a középkor egyházfogalmának s a térítés és miszsziói munka is az eredetitől eltérő, sőt azzal ellenkező elvek és eszmék hatása alá kerül. Természetesen a harmadik század keresztyénsége is más, mint az apostolok által alapított gyülekezeteke s mivel a keresztyénség a harmadik században már nagy hatalmas test, világos, hogy több betegség is feltűnik rajta, de az is bizonyos, hogy a missziói munka alapelvei a három első században ugyanazok, mert az eredeti, evangéliomi keresztyén egyházfogalom, bár itt-ott elhomályosult is, nem ment teljesen feledésbe. Az eredeti, igazi keresztyén felfogás szerint annak, a ki az egyházhoz tartozott, képesnek és késznek kellett lennie a missziói munka végzésére. Ismernie kellett Istent s Jézust, akiben a megváltó kegyelem megjelent. Tudnia kellett, hogy csak két út van az ember előtt — ezt nemcsak a bibliai, hanem más őskeresztyén iratok is újra meg újra hangsúlyozzák — s vennie kellett a Szent Lélek újjászülő és megszentelő hatásait, hogy a széles ösvényről a keskeny útra, a halálból, t. i. a lelki halálból, az életre (Ján, 5, 24.) átmehessen. Ismernie és szeretnie kellett az Úr parancsolatait, hogy az igaz úton előre haladhasson. Az első keresztyének mindezt komolyan vették s alázatosan tárták ki lelkeiket a kegyelem és irgalom előtt, mely Jézus által belőlük új embereket alkotott. Kényszerítésről sző sem lehetett nálok s fény vagy gazdaság nem csábíthatta őket, mert hiszen a legiszonyúbb düh és harag zúdult azokra, a kik keresztyénekké lettek. Véres üldözések nem mindig voltak, de nem kell gondolni, hogy a világ valaha megszűnt volna a Jézus Krisztus híveinek háborgatásától. Időnként pedig halálra is hurcolták őket. A zsidók, a hol csak lehetett, ellenük ingerelték a hatóságokat s a római birodalom, mely a legkülön*) Dr. Szabó Aladár „Kiilmissziói Kalauz" cimű, sajtó alatt levő s Prot. Irodalmi Társaság által kiadandó művéből. Theol. Szaklap. IX. évf. 12