Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben
A szentség fogalma az ószövetségben. 157 légy neki tulajdon népévé az összes népek közül, melyek a föld színén vannak"; ez indokolás értelme ez: Izraél nem adhatja magát tulajdonul bálványoknak, idegen isteneknek, mert ő Jahve tulajdona. íme Izraél szentsége is viszonyfogalom; jelzi e nép helyzetét: a többi népek közül való kiválasztottságát (az általánosan ösmert és használt „választott nép' jelzés!) és Jahvéhoz való közvetlen hozzátartozandóságát. Minthogy pedig Izraólnek Jahvéhoz való viszonya, melyet a „szentség" fejez ki, e népnek bizonyos minősége nélkül elképzelhetetlen, ezért e viszony fennállása bizonyos föltételhez van kötve, s e föltétel az, amit már Ex. 19 5-ben kifejezve láttunk : „ha figyelmesen hallgattok az én hangomra s megőrzitek szövetségemet", tehát a Jahve iránti engedelmesség és hűség, melynek nyilvánulása a minden tisztátalantól való tartózkodás, a fizikai és erkölcsi tisztaság (de túlnyomóan negativ értelemben: őrizkedés a tisztátalanságtól és a bűntől). Ebből megértjük, hogy mit jelent az, ha Izraél szentsége nem — mint az eddigiekben láttuk — tényképen mondatik ki vagy igértetik meg, hanem (a pentateuchosban) követeltetik Izraéltől (tehát nem jelentő, hanem parancsoló módban), pl. Lev. 20 7, 8: „Szenteljétek meg magatokat s legyetek szentek (B^np, DT"! antp'nprni^ me rt én Jahve vagyok, a ti Istenetek ; s tartsátok meg az én törvényeimet s cselekedjétek azokat; én Jahve, a ti megszentelőtök (32Βήρο) vagyok"; Izraéltől követelni csak olyasmit lehet, aminek a véghezvitele Izraélen áll, Izraéltől függ ; az, hogy Izraél az összes népek közül Jahve különös tulajdona, n^?-ja legyen, nem Izraéltől, hanem Jahve szabadakaratának kiválasztásától függ; ennek a viszonynak, amelybe Izraélt Jahve szabad választása helyezte, a megvalósítását, létrehozását Izraéltől követelni képtelenség ; ellenben meg lehet követelni e viszony fönnállhatásának föltételét — a Jahve iránti engedelmességet s minden tisztátalanságnak távoltartását — Izraéltől, mert ez már nem Jahvén, hanem Izraélen áll. Ezért az idézett helyen „szenteljétek meg magatokat s legyetek szentek" = „tartsátok meg az én törvényeimet s cselekedjétek azokat", tehát = engedelmeskedjetek Jahve akaratának. A szentség megkövetelésének értelme tehát itten is az, amit a papok szentségénél láttunk, hogy
