Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Lapszemle - Törteli Lajostól: Zeitschrift f. d. neutestl. Wissenschaft und d. Kunde des Urchristentums

Lapszemle. Zeitschrift f. d. neutestl. Wissenschaft und d. Runde des Urchristentums. Herausg. E. Preuschen. Gieszen 1911. 1. J. Corssen (Wilmersdorf) Ein theol. Traktat aus der Werdezeit der kirchl. Literatur des Abendlandes címen a már Harnack által is méltatott „De montibus Sina et Sión" pseudocyprianusféle latin iratról értekezik. Számos példával igazolja, hogy a munka barbar latinsággal van irva, ami miatt nem egyszer az értelem is homályos, egyben szövegkritikai szempontból az Μ Τ u ν codexek variánsait is összehasonlító bírálat tárgyává teszi. Az egész symbolizáló irat thémáját ezen mondatában találja kifejezve: .. „probavimus per omnium scripturarum deficarum íidem duo montes Sina in terra et Sión in caelo duorum testamentorum portare figurám, veteris Sina et novi Sión". Szerinte egyike ez a legrégibb ker. latin irodalmi termékeknek, amit a christologiai megjegyzések is igazolnak. A Szentlélek Isten fia, Fiú és Atya azonosak, _ az Atya a Fiúban, a Fiú az Atyában él. Krisztus „figuraliter" Ádám testét hordta magán s azt függesztette fel a keresztfára. Az Úr testét Isten Jézusnak nevezi, az égből leszállott Szentlelket Krisztusnak, a testtel egyesült Szentlelket Jézus Krisztusnak. A keresztfán tehát csak Jézus szenvedett és nem Krisztus. (E zavaros christologiai képzeteken a doketismus hatása kétségkívül megállapítható). Corssen szerint ez az egyház tanaitól elütő, a négy evangéliumot mindazáltal feltétlenül elismerő irat, mely barbar latinságával azonnal elárulja a született görögöt s mely az egyházban oly nagy tekintélyre tett szert, hogy még Augustinus is mint tekintélyes forrást idézi, bizonyára a 2. C. vége felé élő oly iró munkája, aki a latin egyházban kiváló helyet foglal el. j

Dr. Hugo Koch (München): „Taufe und Askese in der alten ostsyrischen Kirche" c. értekezését F. Crawford Burkitt Cambridge! egyetemi tanár egy németben is megjelent (Urchristentum in Orient, Tübingen 1907) művéhez kapcsolja. Burkitt u. i. Afrahal egykorú iratai nyomán azt állítja, hogy az ó-keletsyr egyházban a keresztség eredetileg a nőtelenek számára mint privilégium volt fentartva s a forrásaiban gyakran előforduló „szövetség gyermekei" a megkeresztelt laikusok, akik nem nősültek, megkülönböztetésül a katechumenoktól, akiknek meg volt engedve a nősülés. Később a gyermekkeresztség elterjedésével a „szövetség gyermekei" szerzetrenddé alakultak s mint asketák éltek a többi hivek között. Koch ugyancsak Afrahál írásai alapján arra az eredményre jut, hogy a tisztaszivüség lévén az alapja az