Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Raffay Sándortól: Az ál Máté
138 Raffay Sándor. az őt mindenki gonoszságától megőrzi, és az δ neve számára tartja meg a rossztól. 39. fejezet. Harmadszor is kérték a zsidók Máriát és Józsefet, hogy az δ kedvükért kiképzés végett más tanítóhoz vigyék. József és Mária pedig félve a néptől meg az előljárok hatalmaskodásától és a papok szemétől, ismét felvezették őt az iskolába, pedig tudták, hogy nem taníthatja ember azt, aki egyedül magából Istenből meríti a tökéletes tudást. Mikor aztán Jézus az iskolába lépett, a szentlélek indítására kivette a törvényt magyarázó tanító kezéből a könyvet és az egész nép láttára és hallatára olvasni kezdte, nem csak azt, ami a könyvben irva volt, hanem az élő Isten lelkéből beszélt, úgy, amint az élő forrásból pezsegve bugyog fel a viz, de a forrás azért mindig telt marad. Ily módon nagy erővel tanította a népet az élő Isten nagyságos dolgaira úgy, hogy maga a tanitó is a földre borult és imádta őt. A népnek pedig, amely ott ült és hallotta, mikor ezeket beszélte, a szive ámulatba esett. Mikor ezt József meghallotta, futva ment Jézushoz, félve, hátha ez a tanitó is meghal. Ezt látva mondá neki a tanitó: — Te nem tanítványt, hanem mestert adtál nekem ! Ki viselhetné el az δ szavait? Akkor telt be, amit a zsoltáriró mondott: Istennak folyója vizzel telt meg. Elkészítette azok eledelét, mivelhogy ez az előkészülete. 40. fejezet. Ezután József elköltözött onnét Máriával és Jézussal, hogy az emberek velük szemben tanúsított ellenségeskedése miatt a tengermelléki Kapernaumba menjenek. Mikor Jézus Kapernaumban lakott, abban a városban élt egy József nevű ember, aki nagyon gazdag volt. De betegsége következtében meghalt és holtan feküdt az ágyon. Mikor azonban Jézus a haláleset miatt a városban támadt gyászt, sirást és jajongást látta, azt mondta Józsefnek:
