Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

134 Raffay Sándor. tanítványt kaptam, mesteremre akadtam, nem ismervén őt. Mit szóljak ? Nem vagyok képes e fiúnak szavait állani, már e községből is elmenekülök, mert nem vagyok képes ezeket megérteni. Engem, öreg embert, gyermek győzött le, mert azoknak, a mikor ő mond, se kezdetét se végét nem lelem. Nehéz dolog ugyanis az embernek magától a nyitjára akadni. Bizonnyal mondom nektek, nem hazudok, hogy az én szememben e fiú viselkedése, beszéde, törekvéseinek célzata azemberekéivel semmiben sem közös. Nem tudom tehát, hogy varázsló-θ ez avagy isten, vagy talán éppen az Isten angyala szól benne ? Honnét való, honnét jött, mi lesz belőle ? Én nem tudom. Akkor Jézus vidám arccal megmosolyogva őt, az Izrael összes fiainak jelenlétében és hallatára isteni fenséggel mondá: — A magtalanok teremjenek, a vakok lássanak, a sánták járjanak ép lábbal, a szegények bövölködjenek javakban, éledjenek fel a halottak és visszajutva ép állapotába, kiki térjen vissza és maradjon meg abban, a ki az életnek és az örökké tartó édességnek gyökere! Mikor a gyermek Jézus ezeket elmondotta, tüstént ép állapotba jutottak mindazok, akiket gyengeség és betegség nyomorgatott. És többé nem mert hozzá szólani senki, se őt hallgatni. 32. fejezet. Ezután József és Mária Jézussal együtt Názáret városába ment s ő szüleivel együtt ottan élt. Mialatt ott volt, egy szombaton, amikor Jézus a gyermekekkel egy háznak a tetején játszadozott, megtörtént, hogy a többi gyermek közül egy a tetőről a földre esett és meghalt. A halott szülei nem látván az esetet, Józsefre és Máriára támadtak, mondván: — A ti fiatok a mienket a sirba küldte és az meghalt. Jézus pedig hallgatott és mit se felelt nekik. József és Mária azonban sietve Jézushoz ment és az anyja kérlelte őt mondván: — Uram, mondd meg nekem, te küldted-e őt a sirba? S tüstént a földre szállt Jézus a tetőről és nevéről Zénónak szólította azt a gyermeket. Az pedig megszólalt: — Uram!