Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Pruzsinszky Pál dr.-tól: Kálvin János és a lengyel reformáció

Kálvin János és a lengyel reformáció. 125 vágyakozás is. Bár lenne elegendő erőd az igaz hitnek terjesztésére, akkor jó okom lenne a buzdításra, serkentésre, hogy kötelességedet az Isten szine előtt teljesítsd, hivatásodnak eleget tégy. Ám te ugy is el vagy már határozva az igazságnak védelmére, hősies lelkületeddel megmutattad, hogy a védelmezőnek munkájára készen vagy, cselekedeted a hálának szavait adják ajkaimra s engem a nagyobb bizalomra unszolnak. Ezért nem csak egyszerűen kérlek, hogy haladj önmagadhoz következetesen, hanem kérlek szállj síkra önmagaddal és küzdj a legdicsőbb győzedelemórt. Sokszoros tapasztalat tanit reá, s te is észre fogod venni, hogy buzdításom nem hiábavaló. Kétségtelenül te is érzed, milyen nehéz a földön megállapítani az Isten országát. Látod azt, hogy a tagadás sok úton-módon vet gátat a cél elé, cselfogásokkal nyíltan és titokban mindazt feldúlni igyekszik, amit a szent épület felemelése erdekében munkába vettek. Végre nem kerüli ki figyelmedet az, hogy milyen hidegen munkálkodnak az emberek abban, a mi a legfontosabb, amire nemcsak minden gondolatunknak, hanem minden érzésünknek irányulnia kellene. Ez az utóbbi baj onnan ered, hogy az emberek mindazt, amit Krisztusért cselekesznek ugy teszik, mintha azt hiába csak ugy kegyelemből tennék, oda fordulnak, a honnan hasznot, jutalmat remélnek. Neked azonban Fenséges Herceg szemeid előtt kell tartanod azt, hogy az Isten ügyeért mitsem tehetsz, a mit tőled teljes mértékben meg nem követelhet, nemcsak azért, mert mindeneddel neki tartozál, hanem azért is, mert magasra emelt. Gondolj a rendkívüli jutalomra, a mely feléd int az Ígéretben : „A kik engem tisztelnek, azokat megtisztelem." Terjeszd erőidhez képest az ő országát, hogy házadat erőben, sértetlenül megőrizze. Legkegyelmesehb királyod jó akaratú, mégis neked, aki ő Felségének kísérője 'és segítő társa vagy, kötelességed őt is buzdítanod, ha a nehéz viszonyok között kívánatos mértékben nem halad, sőt kötelességed előtte járni. Hiszem, ő nem veszi rossz néven, ha a cél fele való törekvésben mások buzgósága őt felülmúlja." A hercegnek a válasza nincsen meg, de abból a levélből, a melyet a reformátor Radziwillnek még ugyanazon évnek végén küldött volt, látjuk, hogy a herceg rendkívül szívélyesen válaszolt. Kálvin e levélben szól a többi között azon Lengyelországban fölmerült tervről, mely szerint célra vezető volna, ha ő, a reformátor nyilt iratban szólítaná fel a lakosságot az evangeliumi hitnek elfogadására. Kálvin nem lenne Θ gondolattól idegen, de gondolkozóba ejti a királynak magatartása. Az kétségtelen, hogy ,,a legkegyelmesebb király kedvező véleményben van az evangeliumi hit irányában, óhajtja a hitnek szent reformációját, ámde azt is tudom, hogy az ujját sem meri megmozdítani'," a reformáció védelmére.