Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Törteli Lajostól: Prolegomena az ószövetségből származó s az új-szövetségben található idézetek viszonyához
Prolegomena az Ósz. származó s az Újsz. található idézetek viszonyához. 9 mazásának, jelentőségének kérdését kezdettől fogva igen fontosnak tekintették úgy szövegkritikai mint exegetikai, kortörténeti mint dogmatikai szempontból, aminthogy egy egységes munkában, aminőt még nem produkált a theol. irodalom, az egyes idézeteket és azoknak összességét ezen szempontok szerint kell tudományos kutatás és bírálat tárgyává tenni. * * * Az Ószövetségből származó s az Újszövetségben található idézetek birálatos összevetése a legnagyobb nehézségekkel a szövegkritikai téren találkozik, mert rendkívüli éleselméjüséget és érzéket kíván a tömérdek rendelkezésünkre álló szöveg és varians közül az igazinak, az eredetinek felismerése, szóval a szöveg reconstruálása, mint minden egyéb munkának alapja. Az egységes szempontból dolgozó írónak feladatát igen megnehezíti az a körülmény, hogy e téren kénytelen kész eredményekre támaszkodni, — melyeket ellenőriznie sokszor lehetetlen —, mert alapvető munkásságot nem végezhet akkor, amikor hosszú évtizedek, jeles theol. generációk, a legkiválóbb nyelvészek csupán a kezdet nehézségeit voltak képesek leküzdeni. Feladata azért a kérdéses helyek eredetiségének lehetőség szerint való ellenőrzésében és a már összehordott anyag alapján való felülvizsgálatában merül ki ... . Az Ószövetség héber szövege, bár nem egyszer homályos és hibás, mégis megbízhatóbb általánosságban mint az Újszövetségé. Az a bámulatos rigorozitás, amelyet a zsidók az Ószövetség másolásánál kifejtettek, — ami viszont a szent iratok imádatszerű tiszteletének eredménye — kétségkívül csökentette a szöveg eltérését az eredetitől. A zsidó másolók nemcsak a szövegre, a szavakra, hanem az egyes betűk nagyságára, egymástól való távolságára, sőt a már meglévő s érthetetlen irássajátosságokra is nagy gondot fordítottak s így betűről betűre másoltak, mert a legkisebb hiba esetén a zsinagógák a tekercseket el nem fogadták s megsemmisítették. Ezek az irássajátosságok a nyomatott szövegbe is átmentek, (pl. Jób 38 u: ^V"! 1- még Gen. 19.16 f t, 18 1 9, Zs. 27 i3 ) Bir. 19 3 0, Num. 1 4 4, Jes. 44 9, Ezék 46 2 2, ÍI. Sám. 19 stb.) A canon kialakulása után a tudatos beszúrást, marginális jegyzetnek a szövegbe való kerülését kizártnak lehet tekintenünk, mert a szövegnek betűjéhez sem volt szabad nyúlni, innét, hogy a nyilvánvalóan szükséges javításokat ós jegyzeteket a masoreták a vonal alatt helyezték el. Különben is eddigi vizsgálódásaim alapján az idézett helyeken olynemű szövegromlás nem fordul elő, ami a birálatos egy-
