Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben
112 Szele Miklós. semmi szentet megérinteni (Lev. 12 4) s Izraél pusztai táborát, mely — mint láttuk — szent, nem szabad ^ll^-ral, valami rútsággal (t. i. excrementummal) beszennyezni (Deut. 23 1 5. Ε helyen Wip T TíS.? , Tv?) „legyen a te táborod szent" — „legyen . . . olyan minőségű, hogy szent lehessen", azaz „tiszta". Károli fordítása tehát: „legyen a te táborod tiszta" már magyarázat, nem fordítás). S ha megtörtént a szent tárgy beszennyezése, meg kell azt tisztítani s aztán újra fölszentelni (Lev. 16 í 6, 1 9). De mindebből nem az következik, hogy a tiszta és a szent egymást fedő fogalmak (hogy nem azok, mutatja kifejezetten is Ex. 30 3 5, hol a füstölőszerről az mondatik, hogy „megsózott, tiszta es szent" = ^IP Un? n?ao. A ? ugyan nincs kitéve, de világos, hogy ^IP ép úgy nem tautologia a "^"ita után, mint ahogy W? nem az a után!) — hanem csak az, hogy a tisztaság a szentségnek föltétele s ez azon alapszik, hogy Jahve a tisztátalant utálja, maga közelébe nem engedi, tulajdonául birni nem akarja. A dolgok szentségének, mint viszonyfogalomnak, két oldala van: negativ oldal, mely szerint a szent dolgok a velők egynemű dolgok tömegéből ki vannak véve, s a positiv oldal, mely szerint Jahvénak vannak közvetlen tulajdonúi átadva. A negativ oldalt világosan föltünteti Ezek. 45 4ben e kifejezés: ^'Ip, egy az ország egészéből kivett, attól elkülönzött, elválasztott szent rész. Ε negativ oldalból több meghatározás folyik. így mindenekelőtt a szent dolgok megközelíthetetlensége, hozzáférhetetlensége, aztán érintlietetlensége és sérthetetlensége mindenre nézve, illetőleg mindennel szemben, ami pi. Ex. 29 3 2_ 3 4 szerint a papszentelési áldozat húsa s az ahoz való kenyér ^"p, mit csak a papoknak (Áronnak és fiainak) szabad megenni, másnak nem s amit ezek meghagynak belőle, azt el kell égetni. Jer. 31 4 0 sz. az új Jeruzsálem p lesz s ez „nem romboltatik le és nem pusztíttatik el többé, soha örökké". A szent füstölőszer annyira elkülönzött és érinthetetlen, hogy még ugyanazon keveréket sem szabad profán használatra elkészíteni (Ex. 30 3 7, 3 8). A szent dolgok sérthetetlenségéből természetesen folyik 1) az azok irányában tanúsított félelem. Lev. 19 3 0-ban igy szól Jahve: „az én szenthelyemet (t. i. a szentsátort) féljétek; én Jahve vagyok", — ez utótétel azt bizonyítja, hogy a szent sátort nem valami különleges minőségéért, félelmet gerjesztő tulajdonságáért kell félni, hanem azért, mert Jahve lakóhelye, tulajdona (ami csak viszony, vonatkozás vagy rendeltetés). Ε köteles félelem semmibevevése, pl. a szentsátor belsejének nem-papok (léviták, a Kohát fiai) által való megérintése vagy csak megpillantása ') v. ö. itten Bitschl szép meghatározását az előző rész legvégén.
