Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben
108 Szele Miklós. ják, hogy a βΊΐβ egy a "> 1 n®-ral s ellentéte hanem csak azt, hogy a „szent"-nek szükségkópeni, mellőzhetetlen tulajdonsága a tisztaság, melynek megszüntetése okvetetlenül maga után vonja a szentség megszűnését is, viszont a szentség helyreállítása megköveteli a tisztaság (előzetes) helyreállítását; a kettő közötti szoros, fölbonthatatlan kapcsolat következtében Ez. 23 3 8, 3 9-ben a templom (^p/?) megfertőzése (N? 1?) és megszentségtelenitése (^H) ugyanazon egy cselekvésről mondatik, tehát dologilag egyet jelent s csak fogalmilag van megkülönböztetve, t. i. a a s?«?. n ek ( a tulajdonképeni cselekvésnek) szükségszerű következménye. "? n tehát, mint az ószövetségi nyelvhasználatban a ^lp egyenes ellentéte (v. ö. az újszövetségben κοινός-1, mint άγιος ellentétét pl. Zsíd. 9 l 3) megerősíti az etymologia eredményét, mely szerint alapjelentóse „elkülönzött". Megerősíti ezt néhány, a e^p képződményeivel synonym kifejezés is, így a tfjp és Ip^-sel egyet jelentő e 1"'!?,''? = fölszentelni, Jahvénak avatni, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi módon fölszentelt dolgokat Jahve tulajdonából megváltani nem lehetett. A héberben nem használt kai Β1ζ! = le-, elvágni; származókai = sarló, poin = a Hermon (levágott, meredek, hozzáférhetetlen, magas, kinyúló, elkülönzött hegycsúcs) 1) 5 . í, , és az arab ,»y> (= f,f) hárem = ami el van különítve, el van zárva, meg van tiltva, főképen: az idegenekre nézve hozzáférhetetlen nők. Másik synonymja ^lRC-nek a (a kal-ban nem használt "Ίί-tól, v. ö. = fölszentelós, i" 1» = fölszentelt, Istennek avatott férfi), melynek „elkülönzés, elválasztás" alapjelentése egészen világos e tő niphaljának jelentéséből : I?, "l!!? = tartózkodni, távol tartani magát valamitől, '"Ί·"^ "Ί 1™? "" = elpártolni Jahvótól. Nem mellőzhetjük el a ·Τ? ΒΠ s a nhj* fölemlitósét sem, előbbi (^f hiphíl) Zsolt. 4 4-ben „Jahve által a maga részére — ^ — történő kiválasztás"-t, utóbbi (u. a. niphal) Ex. 33 1 6-ban Mózesnek s Izrael népének (W, Jahve népének) a föld színén lévő összes népek közül való kiválasztatását jelentvén, teljesen synonym 2>'MR"-sel, illetőleg ^'"p.í-sal, s a = alapjelentóse az „elkülönítés, elkülönzés"; innen a = elkülönzött, magában álló, rendkívüli, kitűnő, feltűnő dolog, csoda. 2) Az ószövetségben kizárólag pogány értelemben használt ős-sémita (kanaánita) #3Ρ Τ (Deut. 23 1 8, 1 Kir. 14 2 4 s. a. t.) és ntfip, (Gen. 38 2 1_ 2 2, Hós. 4 l 4 s. a. t.), mint a pogány isten*) Az általam aláhúzott jelzők a szentség fogalmának lényeges alkatrészei ! ') v. ö. különösen itten Gesenius, i. m. 920 -922 11.
