Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete
96 I) r. Lencz Géza. az üdvtörténet alakjai húsból és vérből voltak, épenúgy vonatkozásban áll a váltság kijelentett tartalma a teremtés fejlődésén belől létrejövő szellemi és valláserkölcsi eredményekkel. Nem csupán sötétség honol ama teremtés és váltság kijelentései közötti évezredek felett, hanem inkább csillagvilágos éjszakához hasonlítanak. Isten volt munkás a pogány népek vallásos életében is, ki magát soha bizonyság nélkül nem hagyta, vagy amint az egyházi atyák kifejezték: Krisztus, mint Logosz Spermatikosz, tehát magszerű állapotában, már emberré létele előtt munkás volt." Ami tehát arról tesz bizonyságot, hogy „már a pogányságban úgyszólván ker. elem volt". 1) Ámde, hogy ezt megérthessük, a kegyelmi működésnek Zwinglinél talált specifikus, református felfogása szerint kell átalakítanunk a kijelentés fogalmát. Exkluziv supranaturalismust nem taníthatunk. Isten mindenütt és mindenkor kijelenti magát, mert hiszen ő mindenütt jelenlevő és munkás. De hiszen az ő kijelentésének adäquat felfogására az ember sohasem képes, ezért, hogy temérdek zavarásokat, babonát látunk a népeknél. De exkluzívvá nem tehetjük a kijelentést már csak azért sem, mert hiszen a népek nem zárathattak ki mind az idvességből, Isten kegyelmi működése közben-közben csodásan megmutatta magát; ezért, hogy a II. helvét hitvallástétel a pogányok között is minden szépet Istenre visz vissza. 2) A kegyelem működése sem történeti időponthoz, sem az életnek valamely szakához nem köthető. Emellett természetesen a psykhologiai feltételezettséget sem szabad figyelmen kívül hagyni, amely nélkül személyi hit egyáltalán nem jön létre. Amaz az objektiv, ez pedig a subjektiv momentum a vallásban s hogy amannak felfogása, megértése emettől függ, az természetes; ezért, hogy a kulturális befolyások az isteni akarat többé-kevésbé világos megértésével összefüggenek, bárha ismét máskor degenerációt eszközölnek. Igen, a természeti embert semmi esetre sem tekinthetjük egyenlőnek „a kővel és tuskóval", meg van képessége a javulásra, megvan a romlásra is s a vallástörténeti vizsgálat ezt mindenkor figyelembe tartozik venni. Egy bizonyos, hogy Istennek kezdettől fogva egy akarata volt: Krisztushoz vezérelni. Erre előkészítésül szolgált a pogány népekkel közölt kijelentés, úgy hogy e tekintetben elmondhatjuk Beth-tel: „Az egész emberiség isteni nevelés alatt áll s ezt az ο'.κονομία-t nevezzük kijelentésnek." 3) A ker. kijelentés szolgál megfejtéséül a pogány vallásoknak is, mert hiszen az isteni szeretetakarat egységes. A világkormányzás célja nem lehet más, mint hogy az ember az ő utait ismerje meg a többi vallásokban is s a keresztyénség így beleszövődjék az egyetemes emberi történetbe. Grützmacher etc. Evolution und Offenbarung c. dolgozat 58. kv. 2) I)r. Erdős fordítása. 30. 1. s) Beth K. : Die Moderne und die Prineipien der Theologie. 339.
