Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Stráner Vilmos: A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában

62 Stráner Vilmos. éppazért szintén méltánylást érdemlő szokást, az ó-egyházi perikopa rendszer nagyjában — egyes kivételekkel (p. o. húsvét vasárnapi epistola, pünkösd hétfői evangeliom) — az egyházi esztendő eszméjét megfelelő módon juttatja kifejezésre. Luther maga kezdetben — tudvalevőleg — a régi perikopa-rendszer ellen foglalt állást, mivel attól tartott, hogy ennek használata egyes igehirdetőket abba a veszélybe sodorja, hogy utoljára „kék kacsákról" (von blauen Enten) fognak prédikálni; de miként Luthert a tapasztalat arra tanította, hogy ez a veszély a perikopák mellőzésénél is beküvetkezhetik, úgy ma is áll és tapasztalható, hogy a hiba nem annyira magában a perikopa-rendszer hiányában, ill. az egyes perikopák ismétlődő, hanem sokkal inkább azok helytelen használatában rejlik, tehát az igehirdető részén van, ha t. i. ez elmulasztja, az egész írásnak folytonos, naponkénti tanulmányozása és theologiai s egyéb ismeretkörének mélyítése és bővítése által arra törekedni, hogy „mint a menyeknek országában megtaníttatott Írástudó" hasonlatos legyen ahhoz a gazdához, „aki az ő élésházából hoz elő ót és újat". (Máté 13., 52.) Mert „aki az ő hivatásának bármelyik körében igazán örömmel és szeretettel dolgozik, az sohasem fogja magát „kiprédikálni", hanem a régismert alapigékben is mindig új gondolatokat fog találni. Hiszen éppen abban áll az Isten Igéjének csodálatos gazdagsága, hogy minél mélyebben ásunk, annál többet találunk benne az isteni bölcsességnek azokból a kincseiből, amelyek soha el nem avulnak"

J). Egyébként az ó-egyházi evangeliomi és epistolai perikopák váltakozó használata mellett, a „teljes írás" minél nagyobb mértékben való megismerése és ismertetése érdekében három évenként szabad textusoknak használatát tartanok kívánatosnak és szükségesnek. A „szabadság" azonban — a református egyház e részbeni praxisával szemben — úgy az egyháznak, mint az igehirdetőnek jól felfogott érdekében, nem lehet és ne is legyen egyértelmű az egyes igehirdetők egyéni, subjectiv felfogásának és ízlésének korlátlan, önkényes érvényesülésével. Szép és fontos föladat várakoznék — felfogásunk szerint — ebben a tekintetben hazai egyházunk főhatóságaira is, még pedig egyrészt az ó-egyházi perikopa-rendszer hiányainak megfelelő és kíméletes pótlásában, másrészt egy vagy több u. n. szabad textusos perikopa sorozatnak hivatalos megállapításában.

2) 1) Hase i. m. 196. 1. 2) Ebben a tekintetben hasznos útmutatást és irányítást adhatnának egyes a külföldi prot. egyházakban már bevált és jóknak bizonyult perikopa sorozatok, p. o. a württembergi orsz. egyházé, vagy a Nitzsch, Thomasius és az eisenachi „Kirchenkonferenz" által megállapítottak. A javított ó-egyházi és az önállóan megállapított szabad textusos sorozatok a bibliák, (ha a brités külf. biblia-társulat erre nem vállalkoznék a Luther-társaság által kiadva) továbbá a használatban lévő vagy ezután kiadandó énekes-könyvek, vala-