Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Stráner Vilmos: A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában
A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában. Jelige: »Μη τεχνολογειν, άλλα θεολογε'.ν.« (Nagy Basilius.) I. A szentírás jelentőségéről általában. Müller Miksa, a legújabbkori vallástörténészek egyik leglegkiválóbbika, életének vége felé így nyilatkozott: „Az összes nem keresztyén vallások lényege abban áll, amit az embereknek kell tenniök, hogy az istenség kegyét elnyerjék; egyedül a keresztyénség utal arra, amit Isten az ő végtelen kegyelmében érettünk cselekedett ! u Valóban alig lehet a keresztyén vallás tulaj donképi lén vegét, amely őt minden egyéb vallástól nemcsak megkülönbözteti, hanem azok fölé emelve, az absolut vallássá teszi, találóbban megjelölni. Az embernek Istenhez való helyes viszonya (megigazulás) tehát az ember bűnös természeténél fogva nem bírhatja alapját abban, amit az ember cselekszik, hanem egyedül abban, amit Isten az emberrel cselekedett az ő egyszülött Fia (megváltás) és még folyton cselekszik, az ő szent Lelkének ereje (megszentelés) által. A keresztyénségnek ebből a helyesen fölismert lényegéből természetesen következik közelebbről evangéliomi (nevezetesen ág. hitv. evang.) keresztyén anyaszentegyházunknak az a sarkalatos alapelve, amely szerint az ember nem saját cselekedeteiből nyerheti el az üdvösséget, hanem csakis az által a hit által, amellyel Istennek az ember üdvére véghezvitt kegyelmi tényeit megragadja, elsajátítja. A hit által való megigazulásról szóló ezt a tanítást nevezzük egyházunk anyagi alapelvének. — Mindaz, amit Isten az emberek üdvössége érdekében, az Istennel való közösségre, tehát a teljes boldogságra (üdv) teremtett ember bukása (bűneset) óta cselekedett és évezredek folyamán előkészített, (ótestamentom) a Krisztusban megjelent üdv (megváltás) kegyelmi tényében éri el tetőpontját, teljes megvalósulását. Istennek az emberek üdvét célzó cselekedeteit különös kijelentésnek nevezzük, szemben az általános kijelentéssel, amely a természetben,
