Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Könyvismertetés - Pröhle Károly: Krieg, Enzyklopädie der theologischen Wissenschaften

Könyvismertetés. 299 methodologiai útbaigazításokat ad. az egyes §-okhoz elég bő bibliograpbiai adatokat csatol, amelyek nagyon kedvező színben tüntetik fel a katholikus theologiai irodalom gazdagságát; különös gondot fordít továbbá mindenütt a történeti mozzanatok összeállítására s általában tagadhatatlan, hogy a mint a szerző maga szép tájékozottsággal rendelkezik nemcsak a (katholikus) theologiai, hanem a klasszikus görög-latin, a történeti, a philosophiai és legalább az apologetikus irányú természettudományi irodalom terén s ezeknek jelentőségét szigorú egyházi álláspontja dacára is sokszor igen találóan emeli ki, úgy a katholikus lelkész „tudományos" képzettsége iránt is igen magas követelményeket támaszt; szintúgy vonzóan s bizonyos melegséggel rajzolja meg a methodologiai fejezetben a lelkész vallásos és erkölcsi eszményképét, nem feledkezve meg a művészetek ápolásának s a finomabb társadalmi műveltségnek követelményeiről sem. Az utóbbinak helyesen emeli ki még a lelkipásztorkodás szempontjából való jelentőségét is. El kell ismernünk továbbá azt is, hogy noha érthető okokból a protestáns theologiára és annak irodalmára kevés vonatkozással van, a protestantizmusra és reformációra vonatkozó nyilatkozatai mentek attól a gyűlölködéstől, amely különben, sajnos, az igazság kárára nemcsak „intra", hanem „extra muros" is gyakran előforduló bűn. A legsúlyosabb természetű kisikamlás, amelyet ebben az irányban a szerzőnél találtam, az az állítás, hogy „a reformátorok nézete szerint az egyén nem szorúl az egyház közvetítésére, maga váltja meg magát, ;(sic ! Én húztam alá), azaz az üdvösséget a hit által sajátítja el." És a mivel ez a könyv a protestáns olvasót legmélyebben elszoinoríthatja, az éppen az a tény, hogy még egy olyan egyetemes műveltségű és, mint látszik, meleg szivű katholikus theologusnak. amilyen ennek a könyvnek a szerzője, sincsen halvány sejtelme sem arról, hogy mi a hit evangéliomi, reformátori értelemben. Itt van ennek a „keresztyén" theologiáról szóló, elég terjedelmes könyvnek legnagyobb fogyatkozása. A hitről való egész felfogását a katholicizmusnak rideg, intellektualisztikus dogmatismusa jellemzi s azért a leglényegesebb theologiai fogalmak, hit, kinyilatkoztatás, vallás, theologia, megváltás, erény stb. nem szerves módon fejlődnek egymásból, hanem csupa összeadási műveletek útján jönnek létre. Ugyanazért a theologiáról és a theol. tudományokról való felfogásából minden kiilső, szerkezeti egység dacára is, amelyet föntebb kiemeltünk, hiányzik az igazi belső, szerves egység. Ugyanazon okból a legnagyobb tanúiság, amelyet mi protestáns theologusok ebből a katholikus theologiai encyklopaediából meríthetünk, lényegileg negativ s igenlő alakban legföljebb azzal a bibliai intéssel fejezhető ki : „Tartsd meg, a mi nálad vagyon /" Vajha a protestáns theologia ezt az intést mindig szem előtt tartaná ! Mindamellett katholikus dogmataikai alapon Krieg encyklo-