Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
278 VercsB Jenö. ünsanyargatások hordozásával, hogy még nagyobb fájdalmaktól megszabaduljanak s majd még nagyobb örömekben részesülhessenek. Tehát az öröm és fájdalom, a cselekvés által létrehozott boldogság a végső cél, amelyre törekednek s amelyekhez való viszony szabja meg a cselekedetek erkölcsi értékét. Tehát az összes erkölcstani irányzatok megegyeznek szerinte abban, hogy a boldogságot tekintik végső cél és a cselekedetek erkölcsi értékmérője gyanánt. Ez az eudemonisztikus, vagy némelyek által ú. n. hedonisztikus erkölcstani felfogás Spencer szerint éppen úgy szükségképpeni alakja az erkölcsi intuíciónak, mint a tér az értelmi intuíciónak. 1) Megjegyzendő még, hogy ezt a boldogságot, illetőleg az örömeket és fájdalmakat viszonylagosoknak tartja Spencer. Ezt fejtegeti elvi erkölcstanának egy későbbi „fájdalmak és örömek viszonylagossága" című fejezetében. Nemcsak a különböző fajú emberek, de ugyanannak a fajnak különböző emberei, sőt ugyanazok az emberek életük különböző szakaiban különböző mértékkel mérik a boldogságot. Nincs állandó viszony a cselekvő erő és a létrehozott érzés között. Éppen azért az érzéseknek, mind a fájdalmaknak, mind az örömeknek mennyisége változik az emberi szervezet nagysága, külső szerveinek és idegrendszerének jellege, az egész test s az idegközpontok érintett részeinek időleges állapota szerint. Tehát bizonyos cselekvési módok szükségkép nem kellemesek azért, mert nekünk örömet okoznak. Más cselekvési módok pedig, amelyek nekünk nem szereznek örömet, sőt fájdalmat okoznak, nem szükségképpen kellemetlenek. Mindazáltal hiszi Spencer, hogy az emberi természetnek a társadalmi élet valódi követelményeihez alkalmassá alakítása esetleg minden szükséges cselekedetet kellemessé s minden e követelményekkel ellentétes cselekedetet kellemetlenné tesz. Ez a társadalmi nevelés és átalakulás a kötelességből nem szívesen végzett tevékenység helyébe a dolgok valódi minősége által irányított önkéntes tevékenységet fejleszt. Tehát a fejlődéstani (evolucionisztikus) és boldogság-elvű (eudemonisztikus) értékmérő viszonylagos (relativ) és viszonylagosság-elvű (relativisztikus) is. c) A többi tudományokból nyert alapok. Mivel az erkölcsi cselekvést az egész cselekvéssel, az egyetemes élettel való összefüggésében nézi a fejlődéstani erkölcstan, éppen azért a lét, a valóság más-más részével foglalkozó tudományokkal közös szempontjai vannak az erkölcstannak. Az erkölcstannak is vannak természettani (fizikai), élettani (biologiai), lélektani (pszikbologiai) és társadalom1) Principles of Etics I. kötet, III. fej. 8 — 16. §§. 20—46. 1. — Collins kivonata 623—625. 1. 2) Principles of Ethics. I. k. II. fej. 63—67. §§., 174—186. 1. — Collins: 638—640. 1.
