Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Pröhle Károly: A konfirmációról

258 Pröhle Károly. konfirmáció az evang. egyház egész területén a vallásos-egyházi életnek egy kiválóan fontos tényezőjévé lett. anélkül, hogy tulajdonképeni jelentőségére nézve megegyezés jött volna létre. A konfirmációnak ezen legújabbkori történetében figyelemre legméltóbb az a reformmozgalom, mely Hofmann, Höfling, Harnack Theodosius, Zezschwitz és Wichern egyes idevágó reformeszméinek hatása alatt indult meg s különösen a német szabad egyházi sociális értekezletnek Stöcker által felállított 1900-iki „erfurti tételeiben" jutott kifejezésre. Ε reformtörekvések célja: megszüntetni a jelenlegi konfirmációi gyakorlathoz tapadó visszásságokat, melyek e mozgalom vezetői szerint főkép abban állanak, hogy a jelenlegi gyakorlat egy főfontosságú hitvallást és fogadalmat kiván olyanoktól, kik nagyobbrészt a kellő értelmi és erkölcsi érettség hijjávai vannak, őket bizonyos erkölcsi és társadalmi kényszer alatt az Ur asztalához vonja, sőt egyházilag nagykorúaknak nyilvánítja, úgy hogy később a gyülekezeti és egyházi ügyekre — esetleg döntő — befolyást gyakorolhatnak, anélkül, hogy az erre szükséges belső arravalósággal bírnának. Ε visszásságokat oly módon kellene megszüntetni, hogy a konfirmáció oly egyházi-paedagogiai ünnepéllyé volna átalakítandó, melynél az eddigi hitvallás és fogadalom helyébe a hithűségre és Istennek tetsző élet folytatására intő ünnepies buzdítás lépne, míg a szentlélekért való imádság, a kézrátétel és az áldás továbbra is megmaradna; az Ur szent vacsorájának első vétele a konfirmációtól külön választott szabad cselekedete volna azoknak, kik a szentséget önként óhajtják; a felnőtt egyháztagok „alkotmányos jogai" a konfirmációtól teljesen függetlenek; e jogokat csak azok gyakorolhatják, akik erre a konfirmáció után is érdemeseknek bizonyítják magukat s a tevékeny gyülekezetbe való belépés („Eintritt in die tätige Gemeinde") alkalmával külön hitvallást és fogadalmat teszuek. — Ε reformkövetelések széles körben hozták mozgásba a kedélyeket s alkalmat adtak a „konfirmációi kérdés" minden oldalú megvitatására, tényleges gyakorlati eredményre azonban ez ideig nem vezettek s alig is vezetnek; a porosz főegyház tanács intésére a szabad egyházi sociális értekezlet is, mely pedig annakidején kiáltó betűkkel irta zászlójára a konfirmáció reformját, most már jóformán levette ezt a kérdést a napirendről. Éppen ez a legújabb reformmozgalom tette a legfeltűnőbb módon nyilvánvalóvá, mily nagy egyházunkban a nézetek eltérése, sőt mondhatni: a fogalmi zavar a konfirmációra vonatkozólag. Ügy szólván betű szerint reáillik az a mondat: Quot capita, tot sensus. (L. Hefte der freien kirchl.-sozialen Konferenz Nro. 11/12 és 15/16: — 61-f-42 Gutachten zu den Erfurter Thesen.) Úgy látszik tehát, miután a konfirmáció eddigi története tárgyi felfogás tekintetében egységes eredményre nem vezetett, ide hiába fordultunk feleletért arra kérdésre: „mi a konfirmáció?" De talán