Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Szelényi Ödön dr.: Krisztus és Konfutse

252 Dr. S'/.elényi Ödön. fulladt társadalmunkat. Bizony teljes félreismerése a Krisztusnak, ha a kinai tisztviselő öt aszkétának tartja, mert a keresztyénség legbensőbb lényegében nincsen semmiféle világkerülés, hanem világnemesítés. Jézus erkölcstana, mint tudva van, teljesen vallásából fakad és minthogy e tan szerint Isten maga a szeretet, következéskép a mi erkölcsi feladatunk is csak az lehet, hogy őt utánozva embertársaink iránt szeretetet gyakoroljunk; a Krisztus által élt szeretet pedig nem kivánja, hanem belekényszeríti az embert a közösségi életbe. Az azonban igaz, hogy Jézus nem volt, de nem is akart^ szociális reformer vagy politikai pártvezér lenni, mint Konfutse. Ο az emberek erkölcsiségét és hitét akarta megjavítani és nem tartotta szükségesnek a vagyon, a földi javak elosztásának a szabályozását, mert meg volt róla győződve, hogy aki át van hatva a felebaráti szeretettől, az nem nézi hideg közönnyel embertársai nyomorát, hanem készséggel segít rajtuk. Es valóban a Krisztus tiszta vallása, az ő szeretete az a panacea, mely meggyógyítja a világ összes bajait és meg fogja gyógyítani a jelenkori európai társadalom sok kiáltó sebét is, melyeket a kinai tisztviselő helyenként oly könyörtelenül feltár. A bajok egész özöne származott különösen abból, hogy az evangéliumból szociális programmot, vagy politikai tanrendszert akartak levezetni, önző társadalmi, nemzetiségi és állami hatalmi érdekeket az evangélium hótiszta elveivel igazolni, megfeledkezvén arról, „ho'iy a keresztyénség elsősorban valláserkölcsi erő és hatalom, üdvözítő életszentség és csak másodsorban kulturtényező, politikai faktor vagy nemzetiségfejlesztö hatalo m." I)r. Szelényi Ödön.