Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Szelényi Ödön dr.: Krisztus és Konfutse
250 Dr. S'/.elényi Ödön. gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak és kergetnek titeket". Az általános emberszeretet bizony nincs meg a nagy kinai bölcselőben, nem emelkedik arra a magaslatra, hogy ne csak a fejedelem és alattvalók, apa és fiú, férj és feleség, idősebb és ifjabb testvér, barátok és társak közti érintkezést szabályczza, hanem az egész emberiséggel szemben követendő erkölcsi magatartást is. Messze marad tehát e parancstól is: „Szeicsd felebarátodat mint tenmagadat". Már pedig ideálok nélkül nem lehet el az emberiség, ezt éppen Kina jelenlegi anyagi gondolkodása és hátramaradottsága bizonyítja; pedig okulhatna Japán példájából, mely sokat köszön az európai kulturának és mely tőle tanulta a haladás eszméjét. De különösen az erkölcsiség terén az eszmény felállítása elengedhetetlen. Az ideál kiveszése a morálból bizony egyértelmű volna a morál, az erkölcsiség megsemmisülésével. Azért nem a konfutsei, hanem a keresztyén erkölcsiség lesz az az ideál, mely felé haladni fog az emberiség. Hogy ezt a fenséges ideált még nem érte el egyetlen keresztyén nemzet és egyetlen keresztyén felekezet sem. bizonyos, de épp oly bizonyos, hogy haladunk feléje és ha van is sok konvencionális hazugság éppen korunkban a vallás terén, ha oly sok a névleges és oly kevés az igazi keresztyén, midőn az ember ajkával vallja azt. amit szíve nem érez, esze nem hisz, úgy ez legtöbbször onnan ered. hogy korunk magas és fejlett kulturáját még nem hozták összhangba a fejlett és tisztult vallással, a modern filozófiai gondolkodást a bibliaszerű egyszerű, kegyes hittel, vagyis hogy a keresztyén hitből még nem választották ki a történetileg és bölcsészetileg tarthatatlanná vált tudáselemeket; erre a munkára pedig a modern protestáns theologia van hivatva, melynek sikeres munkássága áldást fog árasztani a szellemi és társadalmi élet minden terén, mikor a vallási érzést és tudatot ismét a maga tisztaságában és közvetlenségében fogja feltámasztani.* A mi sokszor említett kinai tisztviselőnk nem akar tudomást venni a keresztyén szeretet munkáiról sem, az altruizmus és szocializmus terjedésével kapcsolatos jótékony és emberbaráti intézmények létesítéséről, ami mind a keresztyén szellemnek a társadalomra tett hatását bizonyítja és a sovinista kinai, midőn * A szerző föntebbi Ítéleteit a magam részéről több tekintetben túlzottaknak tartom; nevezetesen úgy látszik, hogy a szerző nemcsak a ,,modern" theológiának, hanem általában a theol. tudománynak jelentőségét bizonyos irányban túlbecsüli, amikor annak a szellemi és társadalmi élet minden terére kiható megújító hatást tulajdonít. Az igazi megújulás, amelyre szükségünk van, csak a keresztyénségnek őseredeti, tiszta forrásaiból, a tiszta bibliai evangélioinból fakadhat s a theologia is csak annyiban hozhat áldást, amennyiben ezt az ősi evangéliumot csonkítatlanul fenntartja. De természetes, hogy a theológia az evangéliumot és a belőle fakadó életigazságokat a jelenkor szükségleteinek, gondolatvilágának és kifejezés módjának megfelelő tudományos alakban és módszer szerint dolgozza fel. Fel. szerk.
