Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Szelényi Ödön dr.: Krisztus és Konfutse

Krisztus és Koníutse. 247 kik a maguk erejéből nem juthatnak el hozzá, mintaképül szolgálhasson. De a munka eszményítését, melyet a kinai tisztviselő említ, nem találni sehol. Mivel azonban ebben az ethikában a meglevőn felülemelkedő erkölcsi eszmény, az erkölcsi ideál természetfölötti szentesítése hiányzik, minden igazi haladás gyökerében el van fojtva és a nagy gyakorlatiság, józanság végre is köznapiságra, laposságra, színtelenségre vezetett, amit a mai mennyei birodalom szellemi és erkölcsi arculata félreismerhetetlenül igazol. A mai kinai ember igazi vágyai: a gazdagság, tisztelet, sok fiúgyermek. hosszú élet és csendes halál, magasabbra nem törekszik. Igt η nevezetes vonása a Konfutse erkölcstanának, hogy benne igazi vallásos elem nincsen. Sem theologiai, sem dogmatikai nézeteket, sem titokszerűséget, sem természetfölöttiséget nem igen találunk benne. Úgy látszik, hogy Kong mesternek semmi érzéke sem volt ama mély kedélymozgalom iránt, melyet vallásnak nevezünk és melynek magva egy Istennek, mint emberfölötti valónak elismerése. Konfutse vallási tekintetben skeptikus, agnosztikus és azért az ő eredeti tana, amennyire ismerjük, nem is vallás, hanem erkölcstani rendszer. Megvetette a babonát és azért óvakodott minden oly tanítástól, mely valami új babona keletkezésére adhatott volna alkalmat, a régi babonákat azonban nem rontotta le. Ez a makacs hallgatása a végső és utolsó dolgokról meg is termette veszedelmes gyümölcseit. A nép nem találván tanaiban választ olyféle kérdéseire és vágyódásaira, más tanítókhoz fordult és így kezd terjedni az eredeti jellegéből teljesen kivetkőzött taoizmus és a buddhizmus. Es ma a babona sehol sem burjánzik oly vígan, mint Kínában. „A kinaiak minden alkalommal oly eszközökhöz fordulnak, melyek által a rossz szellemeket elűzhetni, a jókat pedig megnyerhetni vélik. Lobogó lámpák, arany pillangó lemezek és piros füstölt papiros nélkülözhetetlen tárgyak minden házban." Ma úgyszólván minden kinai ember három felekezethez tartozik. A mindennapi életben Kongtse elveit követi, rendkívüli esetekben a taoizmus mágikus eszközeiben keres menedéket, élete utolsó napjaiban pedig a halálfélelemtől gyötörve, a buddhista szekták valamelyik papjának a vigasztalását veszi igénybe. Ez a három vallás pedig annyira kielégíti őket, hogy a keresztyén vallástól idegenkednek és így annak terjedése igen lassan halad. Egy kinai tudós meg is magyarázta egy keresztyén hittérítőnek, hogy miért elég nekik e három vallás. A „konfucianizmus — úgymond — az életbölcseségre tanít. arra. hogy a közösségi élet öt kötelességét felismerjük és érvényesítsük, a taoizmus feltünteti a természet titkos erőit, a buddhizmus végre a túlvilághoz való viszonyunkat szabályozza." A mondottakból kiviláglik, hogy a mai hivatalos kunfucianizmus, mely az egész kinai állami és társadalmi életet áthatja, nem azonos Konfutse tanával, hanem, hogy az eredeti konfutsci