Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Szelényi Ödön dr.: Krisztus és Konfutse

244 Dr. S'/.elényi Ödön. melyeket az irodalomtörténetírók klasszikus vagy kanonikus könyveknek neveznek, maiglan az igazhitűség kódexe gyanánt szolgálnak a kinai politika, morál és vallás terén — pedig ő e munkáknak nem annyira szerzője, mint inkább magyarázója és szövegjavítója volt. Ügy látszik, hogy csak egyetlen egy, a Lu állam száraz krónikája származik az ő tollából. Ez az irodalmi tevékenység és a zene reformálása tölti be életének utolsó esztendeit. Az évek száma és a sok viszontagság végre is meg­törte. Halála körülményeit így beszélik el: „Egy reggel korán felkelt és hátára tett kézzel botjára támaszkodva, fel és alá járkált ajtaja előtt feljajdulva: ,A nagy hegy elporlik, Az erős gerenda eltörik S a bölcs úgy hervad el mint a növény/ Ε szavak után ágyába feküdt és egy héttel rá meghalt 73 éves korában." Milyen ember volt Konfutse ? Tanítványai leírásaiból, kik életmódjának legaprólékosabb mozzanatait is feljegyezték, az tűnik ki, hogy a mester üreges, kissé mogorva ember volt, pedáns magatartással ruházatában és szokásaiban, aki bizonyos kenetes­séggel tanít és a holtakkal, akik nem vitatkoznak vele, jó viszony­ban van, de örökösen hadilábon áll az élőkkel, mert nem akarják a világot az ő rendelményei szerint boldogítani. (Brandt.) Nem volt minden hibától ment, nem egyszer megalkudott a körülményekkel. De a tudomány iránt való szeretete, a jónak tisztelete, az alávaló­sággal szerzett földi javak megvetése, a nép boldogítására és az emberek erkölcseinek javítására, az állam helyes berendezkedésére és hazája régi fényének helyreállítására irányzott komoly törek­vése tiszteletet érdemlő vonások. JtLletében mégis csak kevés pártolást talált rendszere, ami sokszor keserves panaszokra fakasztotta — inkább halála után kezdett terjedni, különösen mióta 194. Kr. e. a Han dinasztia alapítója egy bikát áldozott a nagy bölcs sírjánál. A Kr. u. 1. évben hercegi rangra emelték, 609-től kezdve pedig már templomokat is állítanak neki. Tanairól nem igen kapunk teljesen tiszta képet. Sih-Hoang-ti császár ugyanis 219—218. Kr. e. halálbüntetés terhe alatt hagyta meg az összes irodalmi termékek elpusztítását a gyógyászattal és építéssel foglalkozó könyvek kivételével. 213-ban hajtották végre a kegyetlen rendeletet és ez az oka, hogy a klasszikus könyvek, melyekből a konfucianizmus ismeretét merítjük, csak csonkán, töredékesen maradtak ránk, minek következtében a kinai kriti­kusok és a fordítók ma is vitatkoznak az egyes munkák eredete, szerzősége és szüvegének értelmezése felől. Ezt szem előtt tartva egész általánosságban mondhatjuk, hogy Konfutse tanának főjellem­vonása a régiekre való folytonos hivatkozás. Nem az újítás hanem a feledésbe ment régi erkölcsök visszaállításának a színében

Next

/
Oldalképek
Tartalom