Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Raffay Sándor: A revideált biblia
A revideált Biblia. 23.5 6 2 8 επηρεάζω nem háborgatok, hanem rosszakarattal bántalmazok. A német amazt stören, emezt kränken igével fejezi ki. Itt ez az utóbbi felel meg az eredeti értelmének. 632-34. r· 0'· 7· ú(MV χάρις εστίν kifejezést a revisió így fordítja: mi jutalmatok van? Pedig nem jutalomról van itt szó, hanem érdemről. Jézus ugyanis a hívőket szembeállítja a hitetlenekkel. Az alaptétel, amelyet meg akar világosítani, a 35. versben olvasható. Istent kell az embernek például vennie, amikor másokkal szemben való viselkedését meg akarja határozni. Isten jóságos még a hálátlanokkal és gonoszokkal szemben is. így kell tennie a hívő embernek is. Hívők és hitetlenek (= αμαρτωλοί, itt nem bűnösök, hanem a Krisztus híveivel szemben a hitetlenek) ellentéte az, hogy míg a hitetlenek csakis azért tesznek jót, mert viszontszolgálatra vagy más előnyökre számítanak, azért szeretnek másokat, mert őket is szeretik mások, addig a hívők Istent, az ő atyjukat utánozzák abban is, hogy viszonzás reménye és várása nélkül szeretik az embert, mert testvér, jót tesznek mindenkivel, mert csak ezzel bizonyíthatják be, hogy ők valóban Isten gyermekei. A χάρις tehát nem jutalom, hanem érdem. Az ellentét ebben van: A hitetlenek azt nézik, hogyan viselkednek velük szemben mások és ahhoz szabják viselkedésüket, — a hívő pedig abból indul ki, mi esnék jól neki, ha olyan helyzetben volna, mint aki hozzáfordul segedelemért és a szerint viselkedik másokkal szemben. Ezért már a 31. verset így kell fordítani: Amint akarjátok, hogy az emberek veletek szemben viselkedjenek ('ίνα ποιώσιν υμΐν), ti is akkép viselkedjetek azokkal szemben. Itt következik aztán a megvilágosító ellentétes párhuzam: Mert ha azokat szeretitek, akik benneteket szeretnek, micsoda érdem (és nem jutalom! hiszen ennek itt semmi értelme!) néktek? Hiszen a hitetlenek is szeretik azokat, akik őket szeretik. Hasonlókép fordítandó a következő mondat is: És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, micsoda érdem az néktek? Hiszen a hitetlenek is ugyanazt teszik! A 34. versben a παρ' ων ελπίζετε λαβείν a revideált szövegben így áll: akitől reményűtek, hogy visszakapjátok. Nem erről van szó, mert hiszen csak természetes, hogy semmiféle ethika sem tehetné megokolttá azt az eljárást, hogy tudva vesztegesse el az ember a vagyonát. Az έλπίζειν λαβείν τι άπο τινός nem visszakapni, visszavárni, hanem e kifejezés arra vonatkozik, hogy az ember vár valakitől valami kedvességet, szolgálatot, szívességet. A hivő és a hitetlen kölcsönzése közt az a különbség, hogy míg a hitetlen csak annak ád kölcsönt, akitől viszontszolgálatot remél, addig a hívő csak azt nézi, hogy valakinek segítséget nyújthat a szükségében. Ezért nem a kölcsön visszafizetésére vonatkozik a vers végén álló ίνα άπολάβωσιν τα ίσα kifejezés sem, hanem arra, hogy ők is ugyanazt kapják, vagyis, hogy hasonló szorult hely-
