Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Raffay Sándor: A revideált biblia

230 Rafiay Sándor. törvény szokása szerint évenként felment Jeruzsálembe, a törzséhez tartozó atyafiakat is meglátogatta Betlehemben. Ezúttal, úgy látszik, Mária nehézkessége miatt késett meg annyira, hogy a rokon vendégbarátnál nem tudtak nekik többé helyet szorítani a rendesen csak egy, legfölebb két szobából álló házban. Ezért kerültek az istállóba. Ezek az istállók azonban nem külön épületek voltak, hanem a hegyes talajba bevésett üregek, amelyek elől nyitva voltak. Ez az oka, hogy az apokryfus elbeszélésekben már nem istállóról, hanem barlangról olvasunk. A mi szövegünk azonban a kis Betlehem egyik házáról beszél, de nem vendégfogadóról, hanem vendéglátó húsról! Kitűnik ez már abból is, hogy ugyanaz a szerző ugyanazt a κατάλυμα szót használja arról a helyiségről, amelyben Jézus utolsó vacsoráját tartotta s amely mindenesetre magánház volt: Luk. 22, 11; míg a vendégfogadó (karavánvendéglő) neve Lukácsnál: χανδοχεϊον: 1. 10, 34. 2jj Nem ezt mondja: Mert született nektek ma a Megtartó, hanem ezt: Mert Megtartó született ma nektek. 2,

1

1_

3

2 Értelme ez: Isten azt az üdvözítést, amelyet most Jézusban az összes népek vagyis az egész világ szemeláttára elkészített, arra szánta, hogy az a pogányoknak világosság legyen, amely felfedi előttük a megváltás örök titkát, a zsidóknak pedig dicsőségük legyen, mert hogy megadta nekik Isten, amit vártak, kértek: a megváltatást. Ezt az értelmet a revisíó nem adja vissza egész világosan. így olvassuk: látták az én szemeim a te üdvösségedet (?), amelyet készítettél minden népeknek szemeláttára, világosságul a pogányok megvilágosítására és a te népednek az Izraelnek dicsőségére. A φως ε!ς άπο/,άλυψιν εθνών azt akarja mondani, hogy az a το σωτήριόν σου amely a zsidóknak már οόςά, a pogányoknak még csak egy fénysugár, amelynél megismerik majd a megváltatás örök titkát. A mondat tehát így felel meg az eredetinek: látták szemeim a te üdvözítésedet, amelyet az egész világ szemeláttára készítettél a pogányoknak kijelentés világosságául, a te népednek, Izraelnek pedig dicsőségül. 2

i

9 δτι έν τοΐς τοΰ πατρός μου δεΐ εΐναί με. Jézus azon csodálkozik, hogy őt a szülei olyan sokáig keresték. Mert μεθ' ήμέρας τρεις, tehát harmadnapra, hanem három nap múlva találták meg. S mikor ezt Mária a szemére lobbantja, akkor mondja Jézus: Mi dolog, hogy kerestetek engemet? Hiszen nektek tudnotok kellett volna, hogy ott kell lennem, ahol az én atyám hívei, háza, törvényei vannak = έν τοις τοΰ πατρός μου. Nem valamivel való foglalkozásról van itt szó, hanem valahol való tartózkodásáról. Azért vagy így kell fordítani, hogy nekem az én atyáméi közt (εν τοΐς) kell lennem, vagy igy: hogy nekem az atyáméiban kell lennem (t. i. e templomban vagy általában ahol a törvényt magyarázzák). Az a fordítás, amelyet az eredeti Károliban is, meg a revisióban is találunk,