Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
206: Veress Jenő. viszonyát már fennebb említett értékes művében. 1) Legújabban pedig a Gaupp műve felhasználásával, a két kötetes „Autobiography'·' és a Dunean Dávid madasi tanár által kiadott Spenceréletrajz és levelezés 2) alapján Spencernek az újkori nagy bölcselők rendszeréhez való viszonyát és bölcsészettörténeti helyét mesteri módon tüntette fel a magyarországi származású Stein Lajos, volt berni, a folyó évtől kezdve nyug. egyetemi bölcsészettanár a jelenkori főbb bölcsészeti áramlatokról és problémákról szóló értékes nagy művében 3) Stein Lajos leányával, Helen-nel együtt lefordította német nyelvre Spencernek halála után 1904-ben megjelent két kötetes önéletrajzát (1905.). Ez a munka sok értékes adatnak a birtokába juttatta. Ezeknek az adatoknak alapján Spencer rendszerének és történeti értékének sok tekintetben egészen új megvilágítását adta. Ennél a pontnál mi Spencernek csupán Coleridgehez, Schellinghez és Comtehoz való viszonyát tüntetjük föl. Coleridge (1772 — 1834.) a 19. század elején Schelling természetbölcseleti romantikus ideálizmusát közvetítette az angoloknak. Halála után megjelent egyik munkája, az „Idea oí Life" (Az élet eszméje), melyet 1848-ban Watsou Seth Β. adott ki, 1849 — 50-ben került a Spencer kezébe. Ebből ismerkedett meg a különböződés vagy egyénülés (individuation) Schelling-féle tanával. Spencer maga mondja önéletrajzában: „Az individuatio tana megragadta figyelmemet és — mint nemsokára látható volt — gondolkodásom egyik tényezőjévé lett." 4) ]) Gaupp, Otto: Herbert Spencer (Frommans Klassiker der Philosophie. V.) 1897. (19002, 1906») 47—48, 92. és 54. 155. 1. 2) Duncan David: The Life and Letters of Herbert Spencer. 1908. 3) Stein, Ludwig: Philosophische Strömungen der Gegenwart. 1908. I. Teil. VII. Die evolutionistische Bewegung (Herbert Spencer und seine Vorläufer) 204—229. 1. Spencer H.: An Autobiography. 1904. I. 351. 1. — Ε pontnál két dolgot kell még megjegyeznünk. Az egyik Coleridge műve címére, a másik pedig a műben foglalt gondolatokra s Spencernek azok szerzőjéről való tudására vonatkozik. Spencer ezen az idézett helyen „Idea of Life" néven említi Coleridge művét. Uberweg-Heinze: Grundriss der Geschichte der Philosophie" IV. k.: Gr. d. G. d. Ph. des 19. Jahrhunderts 1902.» 474. 1. nem tud e műről. A Coleridge-ről szóló legújabb és a világirodalomban legrészletesebb monografia, a holland liust János Adolf: „Samuel Taylor Coleridge en zijne intuities op het gebied van wijsbegeerte, ethiek en godsdienst. (C. T. S. és az ő bölcsészeti, erkölcstani és vallási nézetei) (1909.) c. műve ezt a munkát Ashe 1902-iki kiadása után „Theory of Life, and its most generál Law, the Law of Polarity" (Az élet elmélete és annak legáltalánosabb törvénye, a polaritás törvénye) néven ismeri. A cím természetesen nem változtat a tartalmon. A másik megjegyzésünk az, bogy Spencer Stein Lajos szerint (i. m. 2271.) a benne foglalt gondolatokat nem Schelling, hanem Coleridge gondolatai gyanánt ismerte meg. Stein nem találja e műben Schelling nevét. Ellenben említi a mű utószavának arra való utalását, hogy e mű nem C.-é, hanem Gillmanné (James G.), C. munkatársáé. Ezzel szemben Ashe és Kust a művet Coleridge-ének bizonyítják. Spencer önéletrajza idézett helyén pedig kifejezi, hogy Coleridgenek saját
