Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete
A keresztyénség vallástörténeti helyzete. 99 bizalom híján szolgálatokkal akarja kiérdemelni adományait. Nem nélkülözi már ezen népek vallása sem az ethikai elemet, annak csiráit fel kell ismerni a félelemben, magasabb fokon lép ez azonban fel a kulturnépek pogány vallásaiban. Az Isten után kutató, tapogatózó elme őt ethikai tulajdonságokkal ruházza fel, de egyszersmind a hozzá való viszonyt is ethikaivá teszi. Azonban ' ez csak annyit változtat a dolgon, hogy most már ethikai cselekmény az, amely az Isten és ember közötti visszony rendezésére megkívántatik, egyébként épeuúgy az embernek kell azt létrehozni, mint előbb. Sajátságos, hogy amennyiben eme képzetekhez a váltság fogalma járul is, az tulajdonképeni, mélyebb, átalakító hatásra nem képes. Ott látjuk pl. a buddhismust, melyet legjobban szeretnek a keresztyénséggel összevetni. Bármily megragadó kifejezésre talált is benne a váltság utáni vágy, azt másként elérni nem képes, mint a saját személyiség megsemmisítése árán. S mi az a váltság? a gonosz, a világi nyomorúságok, a lélekvándorlás kínzó gondolatától való megszabadulás, tehát az emberiség legnagyobb nyomorúságából, a bűntől való megszabadulásról fogalom sincs. Igaz, hogy úgy Buddha, mint Mohamed az universalismus igényével lépnek fel, de amannak vallása a folytonos alkalmazkodás által kivetkezett eredeti alakjából s a pogány dämontiszteletet is felvette magába, az izlam pedig a nemzeti korlátokat sohasem tudta kellőleg áttörni s erkölcsileg sok kifogásolni valót elfogadott. De ettől eltekintve is, ezeknek a vallásoknak igényük az abszolutságra csak formális lehet, mert az utat mutatják meg, amelyen valaki szerintük a váltságot megszerezheti, de saját szolgálatok szükségesek annak elnyeréséhez. Mindezektől különbözik a keresztyénség felelete az Istennel való viszonyra nézve. Itt válik el a keresztyénség a zsidóságtól is, mely utóbbi szintén törvény vallás. A keresztyénségben az Istennel való ellenségeskedés és abból származó kárhozatra méltóság tudata még fokozódik, úgy hogy a kegyesség sehol másutt szabadulást nem lát, mint Istenben. Az ő mindeneket determináló akarata a váltság ténye is. melynek egyetlen momentuma sincs, ami nem az ő örök elhatározásától lenne függővé téve. Ez az ő akarata pedig .mint vallásos tapasztalat, jut a hívő tudomására. Ama legtökéletesebb kijelentés úgy mutatja előtte Istent, mint legfőbb erkölcsi személyiséget, kit csak úgy tehet magáévá, ha ő is tökéletessé lenni igyekezik. De azt is tudja, hogy eme törekvésében bűnös volta akadályozza őt. amelytől önmagában szabadulni képtelen. Ingyen kegyelem hát az. amely neki váltságot készít s melynek folytán aztán ő köteles a váltság nagy Istenének dicsőségére rendelni életét Isten kiengesztelődést szerez, hogy teljes életközösségbe lépjen az emberiséggel és az emberiség ekként erkölcsi hivatásának megfelelni tudjon. Seeberg Rajnold reámutatott a pogány vallások sok inkonzekvenciáira. Az istenek
