Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
92 Mayer Endre. munkát s nem érhetünk célhoz, sőt inkább eltávolodunk tőle. Legkevésbbé van ily kritikára szükség· a római levélnél, a mely hitelességi kérdésben biztosan s teljesen kétségen kiviil áll. Hogy egyes jelentéktelen alsóbb rendű kérdésekben nem látunk egészen tisztán, az nem lehet ok arra, hogy a nagy és fontos kérdésekben kételyeket támasszunk. Ε) A levél szerkesztési ideje és helye. Mint már felebb emiitettük, az apostol ezt a levelet azelőtt irta, a hogy Korinthosból készült Jeruzsálembe az Acliaiaban s Macedóniában összegyűjtött adományok átadása végett (15, 2 6, 26·) Ezen alkalommal 3 hónapig tartózkodott ezen általa alapított és sok nehézséggel s bajjal küzdő egyházában. Mielőtt odajött a legkülönbözőbb módon gyanúsították s bántalmazták az apostolt; magok között pedig heves pártoskodást vittek véghez, kétségbe vonták apostoli hivatását s tekintélyét, gyávának mondották, a ki közéjök jönni nem mérés szószegőnek, a ki nem tartja szavát. A korinthosiakhoz irt 2-ik levele s 3 havi ott tartózkodása ugy látszik elsimított minden bajt s ő zavartalanul s nyugodtan töltötte ott idejét. Aggodalmakat csupán Jeruzsálem okozott neki, a hová menendő volt; annálfogva kéri a rómaiakat, hogy imádkozzanak érette, hogy megszabaduljon azoktól, a kik Judaeaban engedetlenek és hogy a jeruzsalemieknek teendő szolgálata kedves legyen a szentek előtt (Róm. 15, 3 ü, 3 1). Ezek a körülmények arra engednek következtetni, hogy a 3 hónapi tartózkodásnak végén áll s ugy érzi, hogy ezzel be is fejezte keleten való missiói működését s uj mezőt kell keresnie további magvetésre s aratásra. Csoda-e, hogy a nagyra törő s lángeszű apostol Rómára veti szemeit s ott akarván megvetni lábait, addig is, mig oda jöhet, levelével készíti elő a nagy munkát. Az apostol által végzett nagy drámai műnek ez egy nagy s egyúttal befejező szakasza, mely gyönyörű perspektívát nyújt a további küzdelemre. Sajnos, mint tudjuk a hős nem sokáig küzdhet szabadon, a nagy szellemóriás, a ki oroszlánbátorsággal vetette magát a pogánymissiora, rövid idő múlva fogságba kerül, mert esküdt ellenségei, saját honfitársai, akik azt hitték magokról, hogy az Isten kizárólag őket választotta Isten országának tagjaivá, összeesküsznek ellene s ha az idegen pogány hatóság közbe nem lép, menten véget vetnek életének. Az uj drámai felvonásnak nincs kellő folytatása; fogságában csak halványul a külső munkakör, hogy annál nagyobb buzgalommal folytassa a belső munkát azok között, akik felkeresik s a kikhez hozzáférhet élő szóval s tőle messze eső gyülekezeteit s munkatársait leveleivel.
