Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Lapszemle

70 Lapszemle. hogy az egyest hitének személyes bizonyosságára, az üdvbizonyosságra vezessük, azaz a prédikációnak ébresztó'nek kell lenni. Ápolni és helyes mederbe kell terelni a gyülekezet közösségi életét, meg kell világítani a nyilvános élet kérdéseit, fel kell használni a gyülekezet tagjainak közreműködését. Itt igen helyesen megjegyzi a szerző', hogy ezt azonban nem szabad az egyetemes papság elvére való hivatkozással megokolni, mivel „das allgemeine Priestertum bedeutet nur dies, dass der einzelne keiner menschlichen Vermittlung zwischen Gott und sich bedarf, sondern das Recht besitzt, persönlich Gott zu nahen." Ezzel szükséges tisztába jönni és nem szabad az egyetemes papság tisztán vallási elvével az egyház ügyeinek intézésében való részvétel indokolására, tehát egyházjogi s egyházpolitikai nemes vagy nem nemes érdekek fedezésére visszaélni, mint ez különösen nálunk igen gyakran történik. A szerző azután még igen jól hangsúlyozza, hogy az egyházi gyakorlati tevékenység egyedüli eszköze az ige. Az egyház alkotmányának itt csekély jelentőséget tulajdonít. Csak az ige hirdetése, a prédikáció hozza közel a szivekhez az igét. Azért legyen az céltudatos, ismerje a prédikátor az embert, a psychologiát, s fakadjon prédikációja, saját vallásos élete tapasztalásából és hirdesse az evangéliom mellett a törvény komolyságát is, akkor képes lesz a reformáció örökségét a jelenkorban is hatásossá tenni. Zaknn&k János evangelioma földrajzához való adalékaiból az első füzet a 11, 5

4 említett Ephraimról szól. Nem oly város volt az. mely a pusztában, hanem egy a pusztával határos területen feküdt. Eusebius, Josephus s Epiphanius adatainak egybevetéséből megállapítja a szerző, hogy az Júdea legészakibb részében, a magas hegyen épült mai Taijibe helyén volt. Ezen eredményt csak a codex Bezae (D.) teszi kétségessé, melyet Blass is irányadóul vett János evangeliomának kiadásában. Ε szerint a Samphurin, vagy a mai Sefurije vidékén, Qalileában lévő Ephraimról volna szó, a mi persze megint a Ján. 11,

3

4-ben megadott helyzethez nem illik. Nem lehet tehát máskép ítélni, mint ugy, hogy D-nek ezen szövege nem az eredeti, hanem egy későbbi, a helyzettel már nem ismerős szobatudós javítása. Az a helyzetet jól ismerő evangelista helyes helymeghatározását, a judeabeli Ephraimot a galileabelivel akarta helyettesíteni és azért cserélte fel a János evangeliomában meg nem nevezett, csak a pusztával határosnak mondott vidéket a közeli Sepphoris várostól elnevezett „Sapphurim azaz Sepphoris országával." Ugyanezen cikksorozat 4. közleménye a 3. füzetben a János ev. 4 ,4

2 perikopában a samariai asszonyról elbeszélt történet színhelyével, Sycharral foglalkozik. A syr fordítás Sichomet csinált belőle és Jeromos követte e hagyományt, bár bizonyos határozatlansággal. A bordeauxi zarándok és Eusebius, kik Sichemet is ismerik, megkülönböztetik tőle Syehart, melynek nyomait