Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: Az egyháztörténelmi tudomány ujabb haladása

30 Zoványi Jenő. délnémet zwinglianusoktól messze távolban nagyobb tömegben tudta felmutatni követőiket, amint nyilvánvalóvá teszi az ottani lelkészek 1528-iki hitvallása. A Protestantismus kezdő korszaka mellett legnagyobb mértékben a keresztyénség kezdő korszakáról gyarapodtak a most múlt évtizedek alatt az egyháztörténelmi ismeretek, de természetes, hogy mig amott csak évtizedeket, emitt évszázadokat kell a kezdő korszak forgalma alá venni. Az ujabb kutatások rendkívül sok kérdésnek a tisztázására adtak alkalmat, és az ebből az időből való történeti anyag, kivált az irodalomra vonatkozó oly nagy mértékű gyarapodásnak örvend, hogy az első bárom századot illető eseményeket az anyagnak egészen más, sokkal inkább részletekbe menő boosztásával szokták újabban tárgyalni, mint három évtizeddel ezelőtt s igy a kezünk közt levő műben is. Ez a részletezőbb felosztás kiterjed úgy a belső fejlődésre, mint a külső viszonyokra és természetesen együtt jár vele, hogy az előbb ismertnél sokkal világosabb képét nyújtja annak a kornak. A felosztás különben jóformán elavúltnak mondható egészben véve is ennél a műnél. Ma már Nagy-Konstantinnak az uralkodását nem tokintik olyan nagyfontosságú elhatároló vonalnak, mint régebben, amikor kettes vagy hármas felosztásban szerepeltették a reformáció előtti egyháztörténetben, holott a korát megelőző időről eddig ismert csekély anyag felette aránytalanná is tette az igy nyert első korszakot. Úgyszintén a Nagy Károly császárrá létét se tartják oly döntő fontosságú egyháztörténelmi tényezőnek, hogy korszakot kezdjen és végezzen. Némelyek a Pippin-féle ajándékozást, mely egybeesett a katholikus egyház térítési működéséből egy óriási jelentőségű actiónak : a Bonifatiusénak a bevégződésével és némileg a keleti és nyugati egyház egymástól való elidegenedésével, sokkal jelentékenyebbnek és inkább korszakalkotónak tüntetik fel, mig mások a Nagy Gergely korával, mint a római birodalombeli pogányság teljes eltűnésével egyidejű és a pápát hivatalosan az összes papok fölé emelő időszakkal szeretnek korszakot befejezni és újat kezdeni. Van még más, kevésbbé jelentékeny felfogás is, sőt akad olyan is, amely az egész egyháztörténelem kettős felosztásában nem a reformáció tényét veszi korszakot alkotónak, hanem a hozzá bevezetésül szolgáló humanismus felvirágzási korát: a 15. század közepe táját. Ez a felfogás azonban nem bir érvényre jutni s a reformációtól még eddig nem sikerült elvitatni az őt ebben az irányban is méltán megillető helyet. Az azóta lefolyt majdnem négy század beosztásában viszont ma már még a német irók egynémelyikénél sincs oly nagy jelentőséggel