Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Könyvismertetés

316 Köny vismerletés. 316 Sztehlo Kornél felolvasásai: I. Modernismus és Protestantismus. II. A jövő vallása. Toldi Lajos bizománya. Budapest. 44 oldal. — Ε munkához már többen szólottak hozzá. Legutóbb Stettner Gyula felsőlövői esperes adott ki egy füzetet a fenti címen, mint a „Missziói Lapok" külön lenyomatát. Ebben elmondja az itt együtt lévő két felolvasásra vonatkozó észrevételeit. Minthogy ezek az észrevételek külön is megjelentek, rájuk is ki kell ittott térnem a munka ismertetése fonalán. Jellemző, hogy újabb időben világi uraink is theologizálni kezdenek. Mintha csak vissza akarnák hozni azt a régmúlt időt amikor még a fejedelmek se tartották méltatlan dolognak a theologiával való foglalkozást. Zsilinszky Mihály kerületi felügyelőnk e téren való munkálkodása ismeretes, mert gazdag, széleskörű és szakszerű. Sztehlo Kornél is már többször lépett a közönség elé valláserkölcsi kérdések tárgyalásával. Legutóbb meg Tisza István gróf nyilatkozott — valószínűleg nem csak az általános felekezetközi helyzet, hanem a Zoványi-féle ügy hatása alatt is — a hit és a tudás viszonyának s a szabadság határainak a kérdésében. Sztehlo Kornélt inkább a vallásnak társadalmi szerepe és jelentősége s a modern eszmeáramlatokban elfoglalt helyzete és jövendő sorsa foglalkoztatja. Kétségtelen, hogy szerzőnknek tollát a vallás szeretése, becsülése és féltése vezeti. Nem azok közé tartozik tehát, akit a vallást készek kirekeszteni azoknak a tényezőknek a köréből, a melyeken a jövendő társadalma fel fog épülni. De az a meggyőződése, hogy a vallás a mai formájában, melyet a multaktól örökölt, a jövendő alakulások előkészítésére nem alkalmas. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a vallást magát föltétlenül szükségesnek tartja. Különösen a keresztyénség két nagy ágát, a római katholicismust és a protestantismust vizsgálgatja, előbbit inkább mai állapotában, utóbbit pedig jövendő hivatása szempontjából. Szerinte egyik egyház se kifogástalan. A katholicismus egészen beteg, a klerikális irányzatba tévedt, de a protestantismusra is azt mondja : „a Protestantismus belső reformjának szüksége annyira megérett, hogy az eddigi állapot fenntartása a müveit köröknek a vallástól való teljes elfordulását vonhatja maga után." Meggyőződése, hogy „a protestantismus a klerikalismussal szemben csak úgy tud sikeresen megküzdeni, ha a tételes dogmákkal szakit." A bevezetésből kiszakított a két mondat nemcsak az író álláspontjára nézve jellemző, hanem teljesen érthetővé teszi azt is. hogy a két felolvasáshoz külön füzetben szól hozzá Stettner Gyula. Mert csak nem emelheti ok nélkül a protestantismus ellen egyik oszlopos vezéremberünk azt a vádat, hogy jelen alakjában tovább fenn nem állhat. Es ezt a vádat egyenesen és élesen a protestantismus ellen emeli, éppen akkor, a midőn a róm. kath.