Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Varga Zsigmondtól: Az „Úri imádság” a történeti kutatások világában

296 Vavga Zsigmond. De a történeti kutatások nemcsak az eredet, a szereztetés kérdésében, hanem még más tekintetben is eredményesek az Uri imádságra nézve. Nevezetesen tisztázólag hatnak annak az értelmére. A minek az igaz és helyes megállapítása a nyelvtörténeti és exegetikai történeti alapon annál fontosabb, mert nem lehetetlen, hogy a fordító helytelen értelmezése, hiányos készültsége, avagy épen a választott görög szónak az aram eredetivel szemben való incongruicitása következtében ma mást értünk az imádság egyes helyei alatt, mint a mit például az Idvezítő gondolt és akart. Az uri imádságnak különösen két kifejezése adott éles és hosszan tartó vitákra alkalmat s a kérdés, úgy látszik még ma is sub iudice est. Az egyik az imóvaiog jelentése, a mely szó csak a két evangélistánál fordul elő az egész görög nyelvű irodalomban, a másik pedig a ιιειρασμός-é. Az első szó értelmének a megállapítása tehát főleg azért nehéz, mert hapax legomenon és új képzésű (lásd Cremer: Biblisch theologisches Wörterbuch. 1904. 405 lap) s így kialakult jelentés a görög eredetiben nem fűződik hozzá. Nehézségét érezték már az első egyházi atyák is és Origenes „"ερί ει'χης 27, 7-ben ezt írja róla: τί δέ y.ai το εηόναιον

" ηόη ν.ατα νοητέον. Πρώτον 0έ τοντο iacéov, οτι ή λέξις ή „έ/ιιόυσιον" nan ουδενί των Έλλένων, οϋτε των σόψων ώνόμασται ουτε έν τη των ιδιωτών σινηΰει'α τέτριπται, αλλ' εοιν.ε τιεπλάοΗαι v/iö ιών ευαγγελιστών"

. Tehát már neki is feltűnt a szó szokatlansága s ő meg is próbálta magyarázni. Eltekintve a kérdés történetétől (lásd Tholuck magyarázatát a Máté 6, n-hez.) az exegetáknak ide vonatkozó nézete három csoportban foglalható össze. Némelyek, mint pl. Dr. Weiss Bernhard (Meyer: Kritisch exegetischer Kommentar Ζ. Ν. Τ. T. Abth. 9-te Aufl. 135 lap.) <í.ie/j<a/-tól magyarázzák, = a kenyér, a mely hozzánk tartozik, tehát az έ/ιιόιοιος ennek volna a participiuma Ezt bizonyítja szerinte a Példabeszédek könyve 30. 8-ban a 'pn Ρ

1?!? és itt a ημ'ιν. Ám ennek a magyarázatnak ellene szól az επιούσιος forma, a melynek é'//

οιίσίoc-nak kellene lenni, mert hogy épen és csupán csak a participiumban állana vissza az im praep. eredeti alakja, az nem képzelhető. A másik magvarázási mód ezt a nehézséget akarván kikerülni — a szót egyszerűen έ. ιέ ναι igéből vezeti le és kiegészíti ήιιέρα-νal s így akkor lesz az értelem = add meg a holnapi kenyerünket ma. Ezt a magyarázatot támogatja a Héber evang. TF-ja is, a mely holnapot jelent, de viszont ellene szól az, hogy ebből a szóból ιονσιος végű szó egyetlen egy sincs képezve a görög nyelvben, továbbá, a ημέρα hiányzása mellőle, a mely nélkül pedig a bibliai görögségben soha nem jelenti a következő napot s végül a Máté ev. 6. 3

4 versében megőrzött Jézusi nyilatkozat ellentétessége. Nagyobb kedveltségnek örvend az a megfejtési