Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Varga Zsigmondtól: Az „Úri imádság” a történeti kutatások világában
294 Vavga Zsigmond. legautentikusabb tanú a Miatyánknak egy megállapított szövegéről semmit sem ? Bizonyos tehát, hogy a Máté szövege sem eredeti. A három első kérés benne szorosan összefügg egymással s a mint Zahn kimutatta (Commentar zum Matheus Ev. 1905. 117. oldal) és ma már a biblikusok általánosan elismerik, — eschatologikus természetű és színezetű kérések s a négy utolsó kéréssel ép oly kevéssé függenek össze, mint a Lukács Miatyánk szövegében a Szentlélekért való kérés. — Másfelől féreismerhetetlen, hogy a 4 utolsó kérést az evangéliumok csaknem egyformán közlik, lényeges eltérés tehát ebben nincs s viszont az Úr imádságának ezen utolsó feléről van, reminiscentia úgy a Héber evangéliumban (sajnos itt csak egy szó az emóvatos-nak megfelelő " in !?Í-a többi kitörött) valamint a Márk ev.-ában (15. 37 vers.) Ilyen körülmények között szinte magától kínálkozik az alkalom, hogy ezen utolsó kéréseknek eredetiségét vitassuk, míg a többiét határozottan megtagadjuk. És vájjon Jézus csak ilyen uri imádságot szerzett volna, csak ennyi és ezekkel a kérésekkel ? A kérdést ma már eldönteni nem lehet, de annyi bizonyos, hogy előttünk csak ennyinek az eredetisége áll tisztán. És ha valaki azt állítaná, hogy Jézus tényleg csak annyit foglalt össze egy imádságba, vájjon volna-e okunk ellene tiltakozni ? Hát az eredetinek elismert részben nem benne foglaltatik-e mindaz, a mi egy alázatosan hivő léleknek szükséges és közönséges, lelki hangulatából fakadhat? Avagy az idvezitő az imádság szerzésénél mindig egy olyan imádkozó lelki állapotot tartott-e szem előtt, amelyből oly emelkedett hangú kérések fakadhattak, mint a Máté és Lukács első szövegeiben ? És nem inkább — ismerve az ember közönséges gyarlóságait, köznapiságát — olyan alkalomszerű kéréseket fűzött össze, a melyeket az minden hangulatban nagy előkészület nélkül is képes volt elrebegni ? Én nem vitatom és nem állítom, hogy az úri imádság csak ekkora és ennyi lett volna, de a többi kérésnek a históricitását, biztosságát nem látom. Ám ez a tagadás még nem ment fel attól a kötelességtől, hogy a Máté és Lukács Miatyánk szövegében az eltérések magyarázatát meg ne kisértsük. — Annál kevésbé, mert hiszen itt csaknem egészen biztos eredményre juthatunk. Mi vezette Mátét arra, hogy a Miatyánk első felét úgy alakítsa, a hogy alakította? Hamisítási szándék semmi esetre sem, hiszen egy határozott szöveg előtte nem állott, a melyen változtatásokat eszközölhetett volna, hanem tán a gyülekezet praktikus valláserkölcsi életének az érdeke, az olvasók lelki életének a megerősítése reményének az ébrentartása, fokozása ós a közeli beteljesülés lehetősége által való megbizonyítása. — A mesterétől elszakadt, árván maradt
