Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Varga Zsigmondtól: Az „Úri imádság” a történeti kutatások világában

292 Vavga Zsigmond. A kutatás ezzel most már új térre terelődött. Beletartozik-e a kérés a Lukács eredeti szövegébe s ha igen, tényleg a 2-ik kérés helyén állott-e, avagy másutt? A históriai kritika munkája ezen a téren meglepő sikerrel járt. Megkapták ugyanis Tertullianusnál Marcionnak egyes glossáit, a melyeket a Lukács Mi Atyánk szövegéhez fűzött, közben természetesen ismételvén az egyes kéréseket is. Ebből pedig a Miatyánk eredeti Lukács szövege így állítható össze (Tertullianus adversus Marcum IV. könyv. 26 fej.): „Denique sensus orationis, quem deum sapiant, recognosse! „páter" ? . . . . „a quo spiritum sanctum postulem" ? „eius et in primondio spiritus super aquas ferebatur" .... „eius regnum optabo venire" ? ... . „quis dabit mihi panem cotidianum" ? . . . . „quis mihi delicta dimittet

u ? ... . „quis non sinet nos deduci in temptationem" ? . . . (Tertullianus az ő imádság kommentálásánál a Máté szövegét tartja kéznél, tehát itt biztosan a Marcionéról van szó. Az övé De oratione 2 C.-ban foglaltatik.) Marcion tehát (Kr. után 140 körül) a Lukács ev.-ban a Miatyánkot még így olvasta, benne megtalálta a Szentlélekért való kérést, csakhogy azt, ugy látszik, az első és nem a második kérés helyére tette. De nemcsak Marcion, a ki esetleg tendenciosusan módosíthatta az eredeti szöveget s azt így változtatta meg a zsidós részek elhagyásával, hanem tőle függetlenül még mások is kevés eltéréssel a fenti olvasási módot nyújtják. Igy Nyssai Gergely az ő miatyánk commentarjában: De oratione dom. 3. I. Caput-ban háromszor citálja ezeket a szavakat: ελΰέιο τό αγιον τινενμά σου έφ'ϊ)μΰς v.ul •λαΰαριοάτο ?)μας (bár a két utóbbi esetben némi kis eltéréssel.), de mindig a „jöjjön el a te országod" helyén. Talán az ő hatása alatt, de valószínűleg nem tekintélyre, hanem az eredeti szöveg látása és ismerete következtében Maximus Confessor az ő Máté commentárjában (ad Máté 6 cap. 10. Migne 90-ik kötet 884 lap) ezt irja: „o ενταυϋα Ματθαίος (ρψι βασιλείαν άλλαχοΰ των ευαγγελιστών {-'ιερός, πνενμα ν.έν.λτμεν αγιον, φάαν.ων. ελ&έτω σου τό πνενμα τό αγιον y.ai ν.αΟαρισάτω ημάς." Α ειερος csak Lukács lehet, mert Márk tudvalevőleg határozott formuláját a Miatyánknak nem ismeri, illetőleg nem közli. Most már lehetetlen, hogy ezen tanuk az ő állításukat mind Marcionnak, egy az egyházból kiközösített eretneknek a bizonyságára alapították volna, sokkal valószínűbb, sőt egyenesen biztos, hogy ez az olvasási mód az eredeti szöveg idézése. El kell tehát fogadnunk, hogy a Lukács eredeti Miatyánk szövegében benne van és volt a Szentlélek eljövetelére vonatkozó kérés is, csak az kétséges, hogy vájjon maga Lukács irta-e azt, avagy esetleg egy más kérés helyébe való utólagos becsusztatás ? A felelet igen egyszerű. Vájjon kinek lett volna bátorsága utólag megváltoztatni például