Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Junilius Africamus: Instituta regularia divinae legis
Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai" gyűjteménye. 275 könyvét. 1) Ε könyvek azért nem számittatnak a kanonikusok közé, mert a hébereknél is e különbséggel recipiáltattak, miként Hieronymus és mások bizonyítják. Előfordul ugyan más előadási forma is e könyvekben, de csak mellékesen s eredeti alakja helyett történetként beszéltetik el, pl. Jákob jövendőlésszerű áldásai, (Gen. 49.) a Bir. 9, 8. parabolája, Deut. 6, 4. egyszerű tanítása stb. A többinek is alapul szolgál, de a többi neki nem. sőt közös vonása is csak a tiszta tanítással van, a mennyiben mindkettő könnyen érthető külsőleg, de belsőleg sokszor nehezen. b) A prophetia a mult, jelen, vagy jövő titkos dolgoknak isteni inspiratio folytán való kijelentése. Példák: a múltra: Gen. 1 j„ a jelenre: 2. Kir. 5, V 6. Csel. 5, 3 , jövőre vonatkozólag: Ézs. 7, 1 4. Az adott definitióban a titkos jelző fontos, mert ha valaki már tudott dolgokat mond, pl. a feltámadást hirdeti, nem próféta, még ha jövendők is azok. Ha pedig titkos dolgokat mond, próféta, még ha jelenre, vagy múltra tartoznak is azok. Pál is az I. Kor. 14. ? 3_ 2f l-ben a titkok kijelentésében jelöli meg a prophetia lényegét. Az isteni inspiratio azért hangsúlyoztatik, mert a kik daemonok inspiratiójából mondanak titkos dolgokat, azok, ha próféták is, a szentkönyvek szerzői közó nem számíthatók. 17 próf. könyv van, u. m.: Zsolt. 1, Hós. 1, Ézs. 1, Jóel 1, Arnos 1, Abd. 1, Jón. 1, Mik. 1, Nah 1, Hab. 1, Zof. 1, Jer. 1, Ezék. 1 Dán. 1, Hagg. 1, Zak. 1, Mal. 1 könyve. János Apokolypsisére nézve Keleten még erős kétely van.") Előfordul a többi előadási *) A mint láthatjuk., az újtest.-i históriai könyvek felsorolása teljps s hitelességük is teljes. Az Ó T.-ból azonban 7 irat, melyeket csak ,,adjungunt plures, non inter canonicas scripturas currunt Ezek közül Tóbiás helyzete kétes, mert Junilius művének régibb kézirataiban nincs meg, s Kihn csak egy későbbi codex és tárgyi okok alapján vette fel ide. (351 s köv. 1.) Viszont Esdrás alatt Nehemiás is olt rejlik, mert e kettőt már a zsidók is egy könyvnek számították. Jóbot azért számiiia ide, mert Ezek. 14, 1 4. s o. alapján történeti alaknak veszi. Ε csoportból a Paralip. Jób, Esdrás (Nehemiással) és Eszter már a héber kánonban is csak a ketubim közt foglaltak helyet, tehát csalt harmadlagos tekintélyűek voltak. Tóbiás, Judit, Makkab. pedig egyáltalában nem voltak benne. Josephus ezeket szintén mellőzi. (Contra .Apionem I. 8.) A Pesito is, mely közvetlenül a héber kánon után fordíttatott. De viszont a LXX-ban mind megvan. A Vulg.-ban is. Hieronymus Prologus Galeatusa megint csak a Paralip, Jób, Esdrás (Neh.) Eszter könyveit veszi be a hagiographa közé, mint a héber kánon. Abban tehát igaza van a szerzőnek, hogy „apud Hebraeos quoque super hac differentia recipiebantur,·' már t. i. a mennyiben a kánon utolsó részébe, vagy még oda sem helyezték őket. De azért amazok még benne voltak a kánonban. Hogy Junilius, illetőleg Paulus mind kirekeszti itt belőle, (nem igy az 1.7-ben, hol csak mediae auctoritatis) ebben részben a héber kánont és Josephus kánonát, főként azonban Mops. Theodor kritikai .eredményét követi. Assem. III. 2, 236 s köv. (De sacra scriptura.) A prof. könyvek száma az ó-testamentomra nézve teljes, megfelel a nebiim acharonimnak a héber kánonban, csakhogy még megtoldatik a ketubimból a zsoltárokkal ι ez az első prof. könyv, melynek szerzőjét, Dávidot is prófétának tartja) és Dániellel. Az utóbbira nézve egyetért vele a LXX s a Vulg. is, (a Prolog. Gal. hagyja a hagiogr. közt> az előbbire nézve azonban
