Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Zoványi Jenőtől: Magyar coccejanusok a 18. században
266 Zoványi Jenő. ők hitvallástétel-szerű nyilatkozatuk alapján állította ki a hivatalos bizonyítványt, mely teljes elégtételt szolgáltatott az alaptalanul megvádolt Venemának. Rétyi István és Szombati Gergely groningeni egyetemi hallgatókat szintén kihallgattatta Driessen ebben a tárgyban, de ők is legfeljebb holmi szállongó hírecskék felől tehettek tanúságot. 1) Hallgatója volt Venemának Bányai István sárospataki tanár is, aki szintén tartott értekezést Franekerben a Dánielféle jóslatok egyikéről, még pedig a II. 32 és VII. 4. alapján a szobor arany fejéről és az első vadállatról (1742). Theologiai álláspontja felől azonban, csak úgy, mint a Szathmári Paksi Istváné felől az értekezéséhez fűzött tótelek tájékoztatnak, inkább; ezek nála is előhaladottabb felfogásról tanúskodnak így p. o. a ratiót a revelatio mellett a theologia másik kétségtelen s egyenjogú princípiumának mondja, — a pentateüchusról a mózesi szerzőség hangoztatása mellett elismeri, hogy későbbi betoldások is vannak benne, —- és ellene nyilatkozik annak a kiváltképen némely coccejanusoktól, p. o. egyik tanárától: Szathmári Paksi Mihálytól kultivált véleménynek, hogy az ószövetségből ki lehetne olvasni az újszövetségi egyház sorsát és történetének jellemzőbb vonásait. Bányai különben eredetileg Lampénak a művei iránt érdeklődött melegebben, akire egy más pataki tanára: Sárkány Bávid irányozta rá a figyelmét. Ez annyira Lampe után haladt, hogy az ő megfelelő tartalmú munkája után állította össze kéziratban maradt „Theologia practicá"-ját. 2) Ugyancsak a Sárkány biztatására fordította magyarra Bányai Lampénak egy művét „Gileadi balsamom a döghalál ellen" (1741.) címmel. ) Ám a gyakorlati irányú coccejanusokhoz való vonzódásában a Csécsi hatásának is lehetett része. Lampét, kit a gyakorlati coccejanusok közt a legkiválóbbnak ismert el a közvélemény, mások is követték a magyarok közül. „Compendium theologiae naturalis" c. munkáját az erdélyi iskolák használatára Kolozsvárott is kinyomtatták 1730-ban, — nemkülönben Tatai Csirke Ferenc, később tiszántúli püspök „A kegyelem szövetségének titkaiba való bevezetés" címmel egy káté-féle könyvecskét adott ki az ő nyomdokain, mely 1744-től kezdve többször is napvilágot látott. Ennyi tudható a 18. századbeli magyar coccejanusokról. De ebből is látható, hogy mindenfelé, főleg pedig a tudomány fejlesztésére és terjesztésére első sorban hivatott tanári *) Török·, i. m. 6—7. 1. — Diest Lorgion·. De nederduitsche hervormde kerk in Friesland. 1848. 233 237. 1. — Glasius: i. m. III. k. 493. 1. — V. ö. „A coccejanismus története". 70. 1. 2) Szombathi: i m. 425. 1. *) L. a könyv előszavát * * 1.1.
