Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Raffay Sándortól: A revideált Biblia. III.
A revideált Biblia. 241 A 13. v. így szól: Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala Az eredeti értelme ez: Mert valamenyi próféta és a törvény Jánosig prófétált, vagy még magyarábban: Mert valamennyi prófétának és a törvénynek Jánosig szólt jövendölése. Igy is, úgy is kétségtelen, hogy ez a vers a János jelentőségéről és hivatásáról mondottakat egészíti ki. A 14. pedig be is tetőzi ezt: És ha he akarjátok venni: ő az Illés, a kinek jönnie kellett. A 19. vers φάγος και οινοηότης kitételét nem helyesen fordítja a revisio: nagyétü és részeges szavakkal, mert ez legfölebb csak ennyit mond: falánk és borissza. Sőt még így is drasztikusabb a magyar kitétel, mint az eredeti. A vers végén álló kijelentés nemcsak értelmezése, hanem alakja szerint is igen vitás. A Ree. szerint így hangzik : και εδικαιω&η r, σοφία ώιο των τέκνων αντΐ/ς. Α kritikai szövegekben pedig απ ο των έργων áll. Kétségtelen, hogy a tekintélyesebb kódexek ez utóbbit igazolják s Meyer szerint a τέκνων csak Lukácsból csúszott be. Amúgy is, így is megmarad az értelmezés nehézsége. Wellhausen az ώιύ-t vor, gegenüber értelmében veszi, a mi azonban merőben szokatlan az új testamento mi nyelvhasználatban. Wellhausen vonatkoztatása különben sein helyes. Azt mondja: Die Weisheit Gottes, vertreten durch Johannes und Jesus zugleich, wird gerechtfertigt vor oder gegenüber den Juden, indem deren Einwendungen oder Anklagen gegen sie sich durch Selbstwiederspruch aufheben. (Das Ev. Matth. 55.) A revideált szöveg így szól: És igazoltatók a bölcseség uz ő fiaitól. Mi ennek az értelme? Ki tudná pontosan megmondani ? A közmondásszerű axiómákat más nyelvekből nagyon bajos lefordítani. Hogy pedig ez itt ilyen axióma, az kétségtelen. Helyzete is, formája is annak mutatja. Azt akarta vele Jézus rövidesen kijelenteni, hogy legjobban jellemzi a kortársakat az a mód, a mint Jánost is, őt is megítélik. Jánost nem fogadták el, mert aszkéta volt, Jézust pedig, mert úgy él, mint a közönséges ember szokott élni. Olyanok, mint a tereken üldögélő gyerekek, akik mindig másokat okolnak a játék elrontásával, do sohasem magukban keresik a hibát. Erre mondja Jézus azt a vitás kifejezést, a mit mi persze ebben a formában nem ismerünk, nem is értünk meg hosszas magyarázgatás nélkül, de a mit igen jól tolmácsolhatunk ezekkel a formákkal: Bolond lyukból bolond szél! Vagy: A milyen e kémény, olyan a füstje! Hogy ezt mondta volna-e Jézus, ha magyarul beszélt volna, azt nem tudom ugyan, de abban egészen bizonyos vagyok, hogy azt nem mondta volna, a mit görögül olvasunk ós a mit a revideált szöveg olyan nehézkes formában tolmácsol. A 27. vers ;:άνια μοι νιαρέόύΟτ] ίη() τον ηατρός μου kitétele nemcsak halavány, hanem félre is érthető a fordításban így:
