Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Hadrianus: ...

206 Ma i ton Lajos. vonalazva, de az egyes részek mégis meglepetést tartogatnak számunkra. Mindjárt az I. rész a gondolatalakzatok helyett az ó­testamentumnak azokkal az anthropomorphistikus és anthro­popathetikus képeivel foglalkozik, melyekkel Isten tulajdon­ságait s működését szemléltetni szokta. Ezek az emberi tagokról, érzékletekről, lelki, testi mozdulatokról ós élmé­nyekből, kedélyhangulatokból, egyéb közönséges viszonyla­tokból, méltóságokról, foglalatosságokból, helyviszonyokból, ruházkodásról, az erkölcsi magatartásról és annak gestusairól s általában az ember egész mivoltából vétettek. Ezeket a részletes elmondás ós példákkal való illusztrálás után még külön is megmagyarázza (példákkal is) a hozzájuk kapcsolt Έπίλνοις-ben. Ezáltal e részben kettős tárgyalás folyik végig. Az ezzel járó sok ismétlés unalmasan szétfolyóvá teszi az előadást. Megfejtése szerint a szem, a látás Isten tudását, (34. zs. 16. 66. zs. 7.) a fül, a hallás megengesztelődósét, a száj, a nyelv akaratkijelentósét, (119. zs. 72. Ézs. 45, 23 ) az arc (az emberi után) azt a hangulatot jelöli, melylyel Isten az emberek cselekedeteit fogadja. (34. zs. 17.) A kéz energiájának hatályosságát, (144. zs. 7.) a láb, a lépés a rászorulók segélyére való hajlását jelenti. (18. zs. 10) Isten eledele a mi közreműködésünk abban, a mit Isten akar. (50. zs. 13. Ján. 4, 3 2. 34.) Isten akaratának a bűnnel való ellenkezését haragnak nevezi a szentírás, (79. zs. 6.) Isten elhatározását, hogy az övéit segíti, ellenségeit megbünteti, felállásnak, fel­kelésnek, (44. zs. 2/)- az övéi hajlandóságának tettre való felhívását pedig megkisértésnek. (Gen. 22, ,.) A megszokott isteni segedelem elhalasztása elfeledkezés, (44. zs. 25.) az ellenségei fölötti bosszú ós övéi védelmének halogatása kóse­delmezós, alvás, szunnyadás. (44. zs. 24. 78. zs. 65. 121. zs. 4.) Az övéinek megfenyitése fölgerjedés. Jeruzsálemnek és Samariának Istenhez való viszonyát Isten eljegyzésére viszi vissza, (Hós. 2, 1 9.) mert a városokat, melyeket metony­mice lakóik helyett említ, metaphorice nőknek tartja. Ε viszonyból folyik, hogy a bálványokhoz pártolás házasság­törés, melyért válólevél jár. (Jer. 3, 8.) — Isten atyaneve s Izráel elsőszülött-neve szintén ezt a belső viszonyt jelöli. Isten hatalmát és Ítéletét ülésnek és trónnak nevezi a szentírás, szintén az emberi viszonyok után. (9. zs. 5.) Az emberi foglalkozásokkal szemlélteti működését is, (104. zs. 3. Ézs. 49, 1 G. Ezek. 12, 1 3. stb.) egyéb teremtmények teremtése parancsszavával, az emberé saját cselekvése által történt. Isten segítése a győzelemre közelségnek, fölemelésnek, (34. zs. 19. 145. zs. 18.) e segítés elhalasztása távolságnak, segítségül való megjelenési módja ruházatnak, (93. zs. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom