Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Hadrianus: ...

Μ. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Hadrianus : Εϊοαγωγν dg τάς Stíag γ^αφάς. Ez volt a harmadik Cassiodor gyűjteményében. Címét ő ugyan nem említi, (miként a többiét sem, Augustinus: De Doctr. Christ, kivételével,) de maga a müvecske szerencsésen ránk maradván, tudjuk és fontosnak is tartjuk abból a szempontból, hogy tulajdonképen ez adta meg, bár maga e munka más természetű, e bibliai tudománynak a nevét, mely ma is még mindig isagoge, bevezetés, introductio, Einleitung stb., vagy az εισαγωγική (sc. τέχνη) latinos alakjában : isagogika néven szerepel, bár ez épen nem fejezi ki e tudomány mai irodalomtörténeti charakterét. Hadrianus munkájára azonban ráillik ez az általános cím, mert a biblia megértéséhez szükséges előismereteket tartalmaz, miként a vele egy corpusba gyűjtött többi introductor műve is. A szerzőről semmi bizonyosat sem tudunk. Minden adat csak következtetés, hozzávetés az ő kis munkájából, vagy más íróknak rá vonatkozó néhány utalásából.

1) Hadrianusnak (görögül Adrianosz) még a neve is bizonytalan. A Goesslingtől felkutatott kéziratok (összesen 8), valamint az előbbi szövegkiadások*) Hadrianusnak nevezik. Cassiodor is így említi. Ellenben egyes későbbi írók (Ciacconius, Turrianus) a byzanci császári házból való Andronicus Comnen-nei tévesztvén össze, Andronicus sive Hadrianus, Lollin latin fordítása (1630.) és egyik használt codexe pedig Africanus seu Adrianus néven nevezi. Hogy ez utóbbi alternativ olvasás a két hasonló név egyszerű összetévesztésén alapszik-e, mint ') Ezeket teljesen kimerítette Goessling Frigyes Adrians Είπαγωγτ, tU τιίί &e

lag γραφάς című gondos és részletes monographiájában, (Berlin, 1887.) melyben bő irodalomtörténeti ismertetés után pontosan recenseált görög szövegben és szabad német fordításban adja e kis művet, melynek becsét s fontosságát túlozza ugyan, de épen e nagy lelkesedésből folyólag a szerzőre és művére vonatkozólag minden összegyüjthetett adatot nagy szorgalommal és sok ismétléssel összehordott. Az életrajzi részben túlnyomóan az δ adataira támaszkodom. ') Hoeschel 1602-iki editio princepse Augsburgban s ennek lenyomatai a Critici Sacri 8. tomusában, London, 1660. s a Migne Patrologiája 93. tomusában. (1860.)