Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

1 202 Dr. Daxer György. nyadásából felébresztett akarat a természetes ember képességeiből a megtért emberbe átszármazott volna és most együtthatna az Isten kegyelmével. Azért nem helytelen, liogy különösen Frank ezt a synergismust is elutasítja és a szent írás értelmében hangsúlyozza, hogy az ó-embert a megtérés ki nem irtotta, hanem csak az új ember javára uralmából kiszorította. A megtért emberben az új ember mellett ott van az ó-ember is és a keresztyén ember élete semmi egyéb, mint e kettőnek folytonos küzdelme. Az ó-ember akarata most is épúgy ellenáll a kegyelem hatásainak, mint a megtérés előtt, tehát megvan az új akarat mellett is, úgy hogy a megtérés nem a régi akaratot változtatta át új akarattá, hanem a régi mellé újat teremtett., amelynek hivatása, hogy a régit uralma alatt megtartsa. Azért használja Frank igazi értelmében azt a kifejezést, amit mások csak képleges értelemben vesznek, s így akarja a keresztyén ember tapasztalatát megfelelő kifejezésre juttatni. Franknak ezen kettős énről szóló felfogása talán nem egyeztethető össze az öntudat egységével, bár ő igyekszik kimutatni, hogy tana nem sérti azt, csakhogy bizonyos nehézségekkel küzködik. De bármikép is álljon a dolog, annyi bizonyos, hogy tana tényleges antisynergistikus jogos érdeket képvisel, valódi problémát igyekszik megoldani és legalább megmutatja az irányt is, amelyben a kérdés megoldását keresnünk kell. 3) Végül belopódzhatna a synergismus fejtegetéseinkbe olyan módon is, ha a megtérés kezdeténél, a kegyelem kezdeményező hatása alkalmával felvesszük az ember szabadságának közreműködését, hogy személyiségét fel ne áldozzuk. Ezen érdek mellett különösen Müller Gy. szállt síkra. Világos, hogy ez esetben egészen határozottan az einber termószotes akarata volna az, amely a kegyelmet elfogadja. Hogy ezt elkerüljék, nemcsak a positiv theológia hívei, hanem többen Ritschl iskolájából is azt állították, hogy a kegyelmi eszközökkel jövő szt. lélek első hatásai észrevétlenül és elkerülhetetlenül érik az embert. Ezek az u. n. motus inevitabiles, ezek szabadítják fel az új akaratot és állítják a választás elé. Szóval ezen a ponton a synergismus távoltartása kedvóért igenis tagadnunk kell a természetes ember akaratának szabadságát és állítanunk az isteni hatások elkerülhetetlenségét. De evvel korántsem sértjük meg az ember személyi voltát, hanem csak egy tényt konstatálunk, melyhez hasonló tényekkel, analógiákkal sokszor találkozhatunk az ember életében. Szóval midőn a kegyelem monergismusát teljesen biztosítottuk és az ember felelősségét, valamint a keresztyén vallás erkölcsi voltát is megőriztük, de a synergismust ezen utolsó ponton sem engedjük beférkőzni, avval az ember személyiségét és felelősségének alapját korántsem tagadjuk meg. Es így azt mondhatjuk,