Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. 193 liehe Dogmatik" (2. kiad. 1863. két kötetben) c. művében. A könyv kifejezetten a ref. egyház szolgálatában és határozottan positiv theol. alapon áll. Kérdésünkre vonatkozólag mindenek előtt is nagyon fontos, hogy Ebrard konfessionális álláspontja ellenére elveti a ref. egyház praedestinációs tanát; (Dogm. 2. kiad. II. 713. skk. 1. különösen 715., 723. 1.) s így a luth. egyház theológusaihoz közeledik. A bűnös ember bűn nélküli cselekedetre, a kegyelem kiérdemlésére nem képes (559. 1.), úgyszintén képtelen arra is, hogy magát megváltsa vagy megtéréséhez csak elő is készüljön ; halott az és szüksége van a megváltásra. De ezt a megváltást sem bírja magától megragadni, mert az igazi megváltás útja ellenkezőleg visszataszitólag hat reá; szóval a dispositio positiva ad conversionom nincs meg benne. (560. 1.) Az ember akarata csak arra képes, hogy vagy a peccatum simplexben megmaradjon vagy pedig esetleg a peccatum atroxba sülyedjen, szóval megvan benne a dispositio negativa ad conversionem. Már most mi történik a megtérésben ? A szent lélek kegyelme hat az ember belsejére, mikor neki a törvényt hirdetik és az evangeliomot minden kedvességével és gyönyörűségével szeme elé állítják. A szent lélek felkeltette benyomás az evangéliom kedvességéről ellensúlyozza aztán az ember ellenkezését és lehetővé teszi neki megint a reális választást. Az embernek ezen szabadsága nem származik tehát saját erejéből (561. 1.), hanem a szt. lélek műve s ajándéka. Ennek birtokában most már az ember dolga, vájjon az evangéliomnak adja-e át magát, vagy pedig továbbra is ellenáll-e neki. Mindez Ebrard szerint a gratia praeveniens hatása (562. 1.). És ezt a gratia praevenienst a homo convertendus elfogadhatja, de el is utasíthatja; ezért Ebrard hatarozottan tagadja, hogy az ember mere passive se habet (563. 1.). Ha elutasítja a kegyelmet, a szent lélek elleni bűnbe esik, amely a kárhozatba viszen (564. 1.). De ha megtér, hitben a kegyelmet elfogadja, akkor észrevétlenül (mystikus módon) beáll az újjászületés, a Krisztusnak objektív önközlése velünk. Ebben természetesen már passive viseli magát az ember. (568. 1.). Az újjászületés után most már egy uj ember lépett az ember középpontjába, ahonnan a régi ember kiszorult. És ezen uj ember most már képes a megszentelés útjára lépni, de ellene is állhat az Isten kegyelmének. (569. 1.) A status intigritatisba jutott megint az ember, amelyben él, de meg is halhat, ha a régi embert naponkénti bűnbánatban keresztre nem feszíti. Igy tehát újból megnyílik az út az elkárhozásra. A keresztyén ember uj élete tehát a szent lélek ajándéka, de egyúttal az ember sajátja is. És az ember az ujjá-