Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál
A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. 185 (Ezen nézetét Frank már a „Theologie der Concordienformel I. 161 — 163. 1. vallotta. Az ellene felmerült ellenvetésekkel szemben védekezik Wahrheit II. 327. sk. 1. és Dogmatische Studien c. munkájának 76. skk. főleg 84. skk. 1) Ugyanis a megtérés után is megmarad a jónak akarása mellett a vele való ellenkezés. Lehetetlen tehát, hogy a természetes akarat ellenkezése egyszerűen átmenjen a jó akarásába, mikor az ellenkezés a jóval szemben az után is megmarad. (Studien 80. 1.) Azért magyarázatra szorul az a kérdés: mikép jön létre az Isten akaratának megfelelő akarás a természetes ember ellenkezése mellett, amely aztán a megtérés után is csak megmarad ? (96- 1.) Ezen kérdésre Frank szerint csak •úgy lehet felelni, ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy a megtérésben új én születik, amely a természetes én mellett van és vele szemben áll. Ennek azután lehet új akarata is, amely az ó-ember akarata ellen harcol. Igy elkerüli Frank azt a synergistikus felfogást, mintha a megtéréselőtt és után ugyanazon egy akaratról volna szó' s a megtérésben a természetes akarat csak lekötöttsége alól feloldatnék s szunnyadásából vagy tehetetlenségéből felébresztve most in spiritualibus is szabaddá lenne. Frank minden esetben, amelyben a természetes embernek bármilyen ereje a szent lélek hatása által felszabadítva a kegyelemmel az üdv elnyerése céljából együttműködne, synergismust lát (Wahrheit 11. 328. 1. Theologie der C. F. I. 160. 224.) és azt el akarja kerülni. 5. Bachmann Fülöp (1864—). Bachmann Ihmels utódja az erlangeni egyetemnek rendszeres theologiai tanszékén, melyen egykor Frank s Thomasius tanított. Nagy szeretettel foglalkozik Harlessel, az erlangeni theologia ezen első képviselőjével. Egyes rendszeres theologiai értekezései (a Neue k. Zeitschrift. 1905. évf. 876. skk. 1. 1906. évf. 860. skk. 897. skk. 1.) is mutatják, hogy ő is az erlangeni theologia képviselője, csakhogy annak subjektivismusát — úgy mint Ihmels — enyhíteni igyekszik. Rendszeres theologiai vezérfonala (Grundlinien der syst. Theologie; eddig megjelent 1. része: Principienlehre und System der Dogmatik. 1903.), sajnos kérdésünkben nagyon szűkszavúlag nyilatkozik. Krisztusnak minden önközlése azon törvény szerint megy végbe, hogy Isten az aktiv közlő s az ember az elfogadó. Ezen szabály érvényesül Istennek az emberhez való viszonyában is, akkor t. i. mikor az isteni közlés a természetes embernek bűnben való elhalálozottságát is legyőzi és hálával teljes fogékonysággá változtatja. Az üdv elsajátítása tehát nem az ember öntevékenységének, hanem a felmagasztalt Thool. Szaklap VII. évf. ' 13