Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Raffay Sándortól: A revideált Biblia. II.

136 Raffay Sándor. nem kereszteléssel, hanem eredeti jelentósével, a bemerítóssel kellene fordítanunk. Akkor az is magától kidomborodik, amit János az εν νδατι és az εν πνεΰματι ογίω ν.αί πνρί ellentétével akar mondani. János csak vízben meríti meg az embereket tisztulásra, megtérésre, Jézus ellenben Szentlélekben és tűzben meríti meg az embereket. Ha sonlókép kidomborodik az is, amit János azzal mond Jézusnak, hogy neki kell Jézus által bemeríttetnie a tűzbe és a lélekbe, Jézusnak ellenben nincsen semmi szüksége arra, hogy a megtérés keresztségében részesüljön. Végül a 16. vers is így lesz aztán sima és természetes, hogy a mikor Jézus bemerítkezett, tüstént felment a vízből. Minthogy a biblia fordításánál csakis kortörténeti és nem dogmatikai szempontok lehetnek uralkodók, én ezt a szócserét annál természetesebbnek és szükségesebbnek tartanám, mert a keresztelő keresztelésének módjával is megismertetné a Biblia olvasóit s nem táplálná azt a téves hitet, mintha a keresztelő is úgy keresztelt volna a Jordánban, mint mi a templomokban. A következő versek mindenikében vannak apróbb javítandók, a melyekre azonban, miután ez a tér kisebb, mint a hibák száma, kitérni, nem kívánok. Igy pl. a 9. versben azt mondja a fordítás: Ábrahám a mi atyánk! Az eredetiben a πατέρα ΐχομεν τον Λ. áll, miért is így kell a magyarban kitenni: Atyánk nekünk Ábrahám! Ez a dicsekvés alapja, ez az elbizakodás oka, hogy az ígéretet nyert Ábrahámban ők atyjukat látják s így ők az örökösei a jövendő istenországnak. János pedig erre mondja, hogy alaptalan a dicsekvésük; mert Isten a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Hasonlókép világosabban kellene kifejezni a 16. v. ώςεί περιστεράν szavát. Hogy a Szentlelket galamb formájában ábrázolják, annak ez a hely az alapja. Pedig az eredetiben nem azt akarják mondani, hogy a Szentlélek galamb formájában, hanem galamb módjára hirtelen, egyenesen, esésszerüleg a mint a galamb szokott, ereszkedett le Jézusra. A fordítás ezt nem érezteti ki. Nem elég hát ezt mondani: És ö látá az Istennek lelkét alájönni mintegy galambot, hanem világosan, félreérthetés nélkül így kell fordítani: És látta Isten lelkét galamb módra alájönni. A 4. rósz 4. verse ismét több gondot igényelt volna az átdolgozó részéről, mint a mennyit a régi forma egyszerű megtartásával ráfordított. Arról van szó, hogy Jézus a hosszú böjtölés után megéhezett. Nem volt a pusztában semmi, a mivel éhségét csillapíthatta volna. Ekkor fordult hozzá a kisértő azzal a természetesnek látszó ajánlattal, hogy ha élni akar, változtassa át a köveket kenyerekké. Hiszen kinyilatkoztatta Isten a keresztség alkalmával, hogy