Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
10 Mayer Endre. Sajnos, hogy a kutatások eddig biztos eredményre nem vezettek. A római kath. egyház Péternek tulajdonítja ezen gyülekezet alapítását s őt tartja Róma első keresztyén püspökének, a ki mint apostol és püspök 25 éven át vezette volna ezt a gyülekezetet. Vizsgálva Péter apostol életét kizártnak, kell tekintenünk ennek lehetőségót. A rendelkezésünkre álló megbízható adatok szerint ugyanis Péter Jézus halála után Jeruzsálemben működik s Pál apostol szerint (Gal. 1, l 8 2, 9) ott előkelő szerepet játszik, s egyike az oszloposoknak; 44-ben fogságot is szenved (Csel. 12, 3-i 7); 51. körül részt vesz az apostoli konventen (Csel. 13, Gal. 2), megfordul Antiochiában (Gal. 2,u-si) s ezentúl is a keleti részekben terjeszti az evangéliumot. A mikor Pál római levelét irta, akkor Péter nem volt Rómában, mert ez esetben felesleges lett volna a levél irása s érthetetlen az apostolnak Rómába vágyódása, — oly helyre, a melyen egy más apostol működik —, érthetetlen a levélben való teljes hallgatás Péter ott létéről s állítólagos püspökösködéséről, a mely alatt különben sem lehet mai értelemben vett püspökösködést érteni. A hagyomány fejlődése is világosan elárulja, hogy nem a történeti igazság felderítése a fő feladata, hanem Rómának dicsőítése s a római püspöki állás tekintélyének és elsőségének bizonyítása. Római Kelemen (100 K. u.) s Ignatius (leveleiben 150—170) még csak arról tudnak, hogy Péter Rómába került s itt martirhaiáit szenvedett az evangéliumért; a 2-ik század végefelé azonban már arról tud a hagyomány, hogy Péter ós Pál közösen működtek e városban s alapították a gyülekezetet (Római Cajus.) Irenaus (4- 240) magasztalja a korszakot, melyben a két apostol együtt munkálkodott, Tertullian lugdunumi presbyter (4- 190 körül) pedig apostoli egyháznak nevezi Rómát, „cui totam doctrinam apostoli cum sanguine sua profuderunt". Alkalmilag megemlékszik Péter római működéséről és haláláról alexandriai Kelemen (240 körül) és Papias (140 körül) is. Hieronymus (+ 420) tulajdonkép az első, a ki határozottsággal állítja, hogy Péter 25 éven át volt Rómának püspöke, mert a mit erre vonatkozólag Eusebiusnál olvashatunk, az csak rossz magyarázat mellett érthető Péter első püspökösködésére, a mennyiben ő Linost tartotta elsőnek (Euseb. Ε. Ε. III., 4 ; III. 2,13, 14, 21). Történetinek a hagyományból csak az tartható meg, hogy Péter életének vége felé Rómába jött és ott 67 körül mártír halált szenvedett. A mit e részben Hieronymus és Origenes mond, hogy Pállal
