Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. 123 most azután felmerül a mi kérdésünk, mikép értjük meg ezt a dolgot közelebbről, nevezetesen az ember lelkében végbemenő folyamatokból. Philippi a formula concordiae tanításával kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a természetes emberben megvan még az istenismeret és lelkiismeret. Csakhogy a bűn szolgálatában annak szavát magában többé—kevésbé elhallgattathatja, az istenismeretet pedig kiolthatja vagy végre megelégedhetik természetes erkölcsi állapotával. Mindkét esetben el fogja utasítani a kijelentést és készakarva nem fog élni a kegyelem eszközeivel. Igy aztán önhibájából nem lesz része a megváltás kegyelmében. De lehetséges az is, hogy az ember az igazság keresése közben belátja saját erejének ós bölcseségónek elégtelenségét és hajlandó — ha alkalma nyílik arra, hogy isten igéjét meghallgatja. A kegyelmi eszközök ezen igénybe vételére még a természetes ember is képes, mert az a benne még lehetséges justitia civilis hatáskörébe esik. Csakhogy az isten igéje eleven ható isteni erő. Hatása alól senki ki nem vonhatja magát, aki hatáskörébe kerül. Első benyomásai az emberre elkerülhetetlenek és velük már meg is kezdődik az ember akaratának felszabadítása. De isten igéjének ezen első benyomásai bár elkerülhetetlenek, de nem ellenállhatatlanok. Az ember a régi akarat erejében le is gyűrheti és ki is ölheti az új akaratnak istenadta csíráját és így az ó emberrel mintegy születésében elfojthatja az ujat. (73. 1.) Tehát isten kegyelme ezen kezdő hatásának megvetésével épúgy elveszhet az ember önhibájából, mint a kegyelmi eszközök használatának elutasítása miatt. A kegyelem által felszabadított akarat ezután tovább küzd mind teljesebb felszabadulásáért. És erre a kegyelem erejében most már képes is (73. 1.), mert a kegyelem mindig újabb segítségben részíti ós így a tökéletesség célja felé vezeti. Ilyen módon az újjászületés és a megtérés nem egy pillanat műve, hanem huzamosabb processusban folyik le. A synergismust az egyház olyan értelemben vetette el, hogy a természetes ember szabad akarata az újjászületésben és a megtérésben nem hathat együtt az isten kegyelmével. De nem érti ez alatt a szabad akarat hozzájárulását a kegyelmi eszközök igénybevételéhez még az isteni kegyelem hatása előtt. Ilyen értelemben Philippi is képviseli a synergismust. De tanít ő még synergismust úgy a megtérés közben, mint a megtérés után is oly értelemben, hogy az embernek a kegyelem által már felszabadított akarata (de nem a természetes ember szabad akarata) az isten kegyelmével együtt működik. Ha a megtérés közben az ember részéről történik cooperáció, úgy az csak az isteni operáció hatása alatt lehetséges. A kezdeményezés az isteni kegyelemtől