Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

120 Dr. Daxer György. elvének az egyház hitével való összekötését megpróbálja Kaftan Tivadar (1847—) a kiell generalis superintendens is, aki a „moderne Theologie des alten Glaubens" jelszót adta ki, amely azonban a Seeberg-féle „moderne positive Theologie"val össze nem tévesztendő. (L. erre nézve Kaftan és Grützmacher polémiáját az Alig. ev. luth. Kztg. 1905. évf. 44., 46., 47. és az 1906. évf. 10. s 12. számában.) De mivel Kaftan T. tudtommal kérdésünkben nem nyilatkozott, vele sem foglalkozhatunk itt közelebbről. Ritschlnek és tanítványai közül Herrmannak, Kaftannak és Häringnek állásfoglalása kérdésünkben lényegileg megegyezik abban, hogy a felelet elől egészben vagy részben kitérnek. Ritschl ismeretelméletével és módszerével, nevezett tanítványai pedig avval indokolják ezen eljárásukat, hogy szerintük már a kérdés maga helytelen, mert azon alapszik, hogy a természeti erők törvényeit a szellemi életre átviszi, pedig ezt tennünk nem szabad. Azért elvetik magát a helytelen kérdést és így az érdemi felelet adása alól felszabadúlnak. Világos, hogy hitünk, melynok lényeges tényállása megérttetéséről van szó, és értelmünk, mely a felelet megtagadásával ki nem elégíthető, ebbe bele nem nyugodhatnak. Mindkettő továbbra is sürgeti kérdésünkre a feleletet. Épen azért nem véletlen dolog, hogy magában Ritschl iskolájában is akadtak theologusok, akik a mester álláspontját nem tették magukóvá, hanem rajta felül emelkedni törekedtek. Nitzsch közvetítő és liberális theologiai reminiscentiái és Wendt sajátos, de szintén nem elégséges kísérlete mellett úgy Schultz és Reischle, mint Kirn felfogása egészen határozottan a keresztyén hittudat tényeinek kellő méltatására ós megórttetésére törekszik ós így önként is tovább utal olyan állásfoglalásra, amelyben ez lehetőleg teljesen és bizonyos elv szerint történik, t. i. a positiv theologiának kérdésünkben elfoglalt álláspontjára. V. Ötödik fejezet: A positiv theologia. Már a bevezetésben láttuk, hogy a positiv theologia hívei nem alkotnak egységes tábort. A positiv theologiai irány különböző árnyalatú csoportok összetétele. Gyökerét, forrását épúgy, mint a közvetítő theologiáét, főleg a 19. század elején támadt vallásos ujraébredósben kell keresni. Igaz, hogy voltak egyes pietista körök, főleg Württembergben a biblicismus hívei, akik a régi bibliai keresztyénséget a rationalismus idejében is megőrizték és a 19. századba áthozták. A biblicismus iránya azután a 19. században is megmaradt és az egyik árnyalatot alkotta a positiv theo-