Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

112 Dr. Daxer György. állítással, hogy a hit és a megtérés isten műve. Mert isten hatása az ige által történik és igy nem természeti, lianem történeti, azaz erkölcsi-psychologiai közvetítés utján érvényesül. Hogy tehát a megtérés és a megszentelés egészen isten műve és mégis egyúttal az ember erkölcsi cselekedete is, a szemléletben összeesik avval, hogy isten az ige által miveli a hitet, mely a megtérésnek gyökere. Hogy mi most ebben az istennek és mi az embernek része, azt semmiképen sem lehet egymástól megkülönböztetni. Hiszen az embernek épen legszabadabb elhatározása is Krisztus tette, az isten műve benne. (625. 1.) Kaftan ezen tényállást úgy akarja megérttetni, hogy reámutat arra, hogy az ember a történelem produktuma. A történelemben pedig isten lelke működik és az ember szabadsága is a szt. lélek nevelésének eredménye. Az ember mindenben a történelemben működő isten lelkének teremtménye. (625. 1.) Evvel azonban nem akarja Kaftan a synergistikus problémát megoldani, hanem megszüntetni ós az útból eltakarítani. Még pedig úgy, bogy mindakét állítást fenntartja és a szemlélet egységében összeköti. A synergistikus probléma a kérdéses viszonyt két erő kölcsönhatásának alakjában nézi, s ez katholikus felfogás. Épen azért nem is felelhet meg e kérdésre adott semmiféle felelet az evangéliomi hitnek, hanem csak a katholikus felfogásnak. Ε felfogás azonban helytelen, mert az evangéliomi hittel ellenkezik. Ha tehát a felelet ezen kérdésre elkerülhetetlen és mégis helytelen, akkor a kérdésnek kell helytelennek lennie, s az kitűnik abból is, hogy az ujabb dogmatikusok mind, akik a régi tanhoz visszatértek, óvatos synergismust képviselnek. (626. 1.) Kaftan nézete az, hogy az ő helyes felfogásának érvényesülését eddig csak előítéletek gátolták. Ilyen előítélet az, hogy mindent, amit valóban létezőnek tartunk, valami módon physikailag létezőnek gondolunk. Pedig a valóban létező nézetünk szerint a szellem. Azért ama felfogást fel kell adni. A másik helytelen gondolkodásbeli szokásunk az, hogy még az olyan kérdéseket is, mint a milyen az, a mellyel foglalkozunk, az okság abstrakt sémája szerint akarjuk megoldani, holott itt csak úgy boldogulunk, ha azt, ami az igazság különböző viszonyulataiban valónak bizonyul, egy élő szemlélet egységében összefoglaljuk. Kaftan tehát szintén kitér kérdésünk végleges megoldása elől, mint Ritschl és Herrinann. Csakhogy kissé máskép indokolja meg eljárását. A történelemre való hivatkozásával ő maga sem lép fel avval az igénnyel, mintha valamit megmagyarázna s megvallja, hogy azt: mikép működik az isten lelke a történelemben, meg nem érthetjük. S így a problémát