Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

110 Dr. Daxer György. ellenállhatatlanul hatni, hanem az új akarat ténye az, hogy immár helyreállítja — a jót, de a rosszat is választhatja. Végül világos, hogy az újjászületett ember új akarata a megtérés után is képes a bűnhöz csatlakozni. Csakhogy ebből az állapotból az ember e földi életben a teljes tökéletességre el nem juthat. Mind ugyanezt mondja Schultz más szavakkal s persze kevésbé félreérthetlenűl ós nem egészen azon pontig kiterjesztve kérdésünk megvilágítását, mint azt az egyházi theol. irány képviselői teszik. Ε szerint Schultz állásfoglalása — ha nem is azonos az egyházi theologiai irányéval, úgy legalább lényegesen közeledik hozzá, s ez Ritschl tartózkodásával szemben önállóságára mutat. 4. Nitzsch Frigyes. (1832—1898.)') Nitzsch Fr. a híres közvetítő theologusnak, Károly Immánuelnek fia. Atyjának s általában a közvetítő iránynak theologiájából indult ki. Dogmatörténeti tanulmányai (Dogmatörténetének első az ókort tárgyaló kötetét 1870-ben ki is adta), azonban Lipsius és főleg Ritschl közelébe vitték. Azért ennek tanítványai sorában tárgyaljuk, bár nem lehet tagadni, hogy sok tekintetben más állásponton van. A rendszeres theologia terén kifejtett munkájának gyümölcse műve: „Lehrbuch der ev. Doginatik" 2. kiad. 1896. Ezen dogmatika nem annyira önálló theologiai gondolkodó rendszere, mint inkább a dogmatika kérdéseiben jó tájékoztatást nyújtó kézikönyv, melynek szerzője a szélsőségek között mindenütt az arany középút megjelölésére törekszik. Igy kérdésünkben elfoglalt álláspontja sem valami mélyreható. A bíínös ember erkölcsi állapotának lényegét abban látja, hogy elvesztette erkölcsi szabadságát, mert már nincs meg akaratának az isten akaratával való örömteljes egyetértése. Az ember nem képes arra, hogy a test uralmát megtörje, hanem csak arra, hogy a felajánlott kegyelmet a szent lőlek segítségével felvegye. (313. sk. 1.) Ami pedig a kegyelem felvételét az üdv elsajátítását illeti, úgy az az emberi öntevékenységnek is a dolga, de első sorban mégis csak isteni behatás alatt megy végbe, mig az embernek pusztán csak befogadólag kell viselkednie. Az egész folyamatnak magyarázatát Lipsius szavaival adja: „A kegyelem és a szabadság viszonya a kausalis megismerés minden kísérlete előtt rejtve marad. Az üdv elsajátítása vagy a megtérés oly folyamat, amely egyrészt minden mozzanatában emberileg közvetített, másrészt pedig minden mozzanatában istenileg okozott. Minden felezés isteni és emberi tevékenység ') L. Herzog-féle reálencykl. 3. kiad. 14. köt. 125. skk. 1. (Titius.)