Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. 107 túlfeszített Individualismus irányában egyoldalúlag tovább fejlesztette. Főműve „Der Verkehr des Christen mit Gott" 1886, amely eddig 6 kiadást ért meg. Ezt megelőzte még „Die Metaphysik in der Theologie" 1876. és „Die Religion im Verhältnis zum Welterkennen und zur Sittlichkeit" 1879. Ujabban kiadott egy ethikát (Ethik 1901. 3. kiad. 1904.) és dogmatikát a Hinnebergféle „Kultur der Gegenwart" c. nagy gyűjteményben. Herrmannak kérdésünkben elfoglalt álláspontja szorosan összefügg theologiájának sajátos alapjellegével. Herrmann különösen a „Verkehr des Christen mit Gott" c. művében fejlette ki felfogását, mely szerint a keresztyén embernek istennel való érintkezése úgy jön létre, hogy Jézus Krisztus mint a világ életének valósága, ténye, lesz reá nézve isten létezésének biztositéka. Csak a történeti Krisztusban érthetjük meg isten beszédjét velünk és reánk való hatását. Ezen alaptényállásból következik azután a kex-esztyén hit nagygazdagsága, istenismerete és a világ felett való győzedelme. (163. 1.) A világ, életünk és a kijelentés eseményei most már új világításban jelennek meg előttünk és mi a dolgok ezen új felfogását a képzeteknek egész sorozatában fejezzük ki, melyeket Herrmann a „Glaubensgedanken," a hit képzetei neve alatt foglal össze. (169 sk. 1.) Ilyenek pl. az újjászületés, a szt. lélek, a felmagasztalt Krisztus uralkodása, Krisztus mibennünk stb. (170. 1. v. ö. 175. sk. I.) A hitnek ezen képzetei istennel való érintkezésünkből, mint hitünk gyümölcsei fakadnak és így meggyőződésünknek ugyan, de nem valamely tapasztalásunknak tárgyai. (170. 1.) Épen ezért nem is szabad azokat a tapasztalati ismeretek körébe vonni; a megváltást és a megváltás erőit az ok és az okozat fogalmai szerint vizsgálni. És ez okból nem is lehet azt a kérdést, mikép lehetséges az, hogy az ember szabadságának épségben maradása mellett újjászülessék, fejtegetni — mint Frank teszi, mert a szabadság és az újjászületés nem olyan, az érzéki (!) tapasztalat körébe eső dolgok, mint a lélekzés és egy fürdő (173. 1.). Látjuk tehát, hogy Herrmann is épen úgy kitér kérdésünk megoldása előtt, mint mestere Ritschl. Csakhogy álláspontjának indokolására mélyebbre hat6 és bővebb fejtegetéseket tartott szükségesnek, mint a milyen a kérdés megfejthetetlenségére való hivatkozás ós a kérdés egyszerű elejtése, mellyel a mester még beérte. Azért azonban kérdésünk jogosultságának tagadása nála alapjában ugyanolyan nagymértékű, sőt talán még gyökeresebb, mint Ritschlnél. Igy tehát Herrmann kérdésünkre adott feleletével is a mester egyik leghívebb tanítványának bizonyúl.