Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Földváry Jenőtől: A horvát-slavon egyházak gondozása

122 Földváry Jenő. noir.ia, mely csak gyűlési vészeseket tartozik elismerni, másrészt a püspöki hivatalok hiányos felszereltsége. A missiói ügyeket egészen külön kellene ellátni. Még igy is meg volna az a nehézség, hogy a legtökéletesebb szerv sem oldhatná meg a távolban missiói feladatait úgy, mintha az illető missiói területek saját körükben lennének mindenütt ellátva valami intéző szervvel, mely a viszonyok között élve, azokat közvetlenül ismerve, az ottani egyházi és szociális élet hullámzásaival, valamint az ezekkel viszonylatban levő alsóbb és felsőbb fokú világi hatóságokkal azonnal érintkezésbe és akcióba lépve, a saját gyors és eredményes lábán járatná, tengelyén forgatná a missiót. A helyi elintézésnek ilyenféle szerve a romániai, amerikai, ős mint láttuk, a szlavóniai esperesség. Az is nagy baj, hogy a szlavóniai missió nagy részének nincs semmi helyi vezetése. Ezen hiány némi enyhítésére történt ugyan kísérlet, de eredménytelenül. Nevezetesen 1898ban a daruvári ref. lelkész összehívta értekezletre a Dunántúlhoz tartozó ref. és a Daruvár közelében lakó antunováci és hrastovaci ág. ev. lelkészeket. Ez értekezlet abban állapodott meg, hogy állandóan életben és hatályban marad a lelkészek közös és kölcsönös irányítására. Ezen értekezlet 1903-ban kapcsolatot létesített a Dunamellék alá rendelt ref. lelkészekkel. Csak annyi volt megállapítható, hogy a két ref. egyházkerület alatti missiói terület lelkészei a nemzeti (iskolai stb.) missió tekintetében egyesül; a két vidék közötti közvetítést a daruvári lelkész végzi, aki ez eszméket is megpendítette és beutazásokkal propagálta; nemzeti missiónk tekintetében közös vezér Antal Gábor, dunántuli püspök. Azonban egyházi tekintetben a régóta külön kialakult két kerület szerinti megoszlódás továbbra is fennáll. Ebből sem lett semmi. Mennyivel kevésbé valósulhatott volna meg az illető által szintén propagált azon eszme, hogy a két kerület lelkészei egy egyetemes ós szerves lelkészi egyesületet alkossanak. Elnökük, ha már másként nem lehet, olyan alesperes féle lenne, ki a magyarországi főhatóság alatt intézné a speciális szlavóniai ügyeket, érintkeznék a politikai hatóságokkal egyrészt, másrészt pedig a lelkészek ezen egyesületükben a különös viszonyok között képeznék, irányítanák ugy egymást s köreiket, mint egyetemlegesen a missiót. Ezen lelkészi egyesület révén aztán alakulhatnának missiói egyházközségek szerint különböző evangyéliumi egyesületek. Ezek valamennyien aztán összeköthetők volnának egy szlavóniai egyetemes evangyéliomi egyesületté, amely már buzgó világiakat is bevonhatna a lelkészek mellé. Ezen evangyéliomi egyesület szerves kapcsolatban a lelkészegyesülettel s mindezek szerves összeköttetésben állanának a